KAPUS: Heurelho Gomes (Tottenham, 30 bajnoki, 7 kapott gól nélküli mérkőzés)
Szarvashiba a Chelsea (Lampard végül megadott góljánál), a Real Madrid (Ronaldo távoli lövését védte be) és a Manchester United (Nani műesése után) ellen - csak három kiemelt baki Heurelho Gomes félresikerült idényéből. Senki miatt nem ítéltek több büntetőt az egész Premier League-ben nála (igaz ő védte ki a legtöbbet), és mindössze Robert Green előzi meg a kapusok sorában az olyan hibák tekintetében, amelyből közvetlenül utána gól született. A hátsó gondokról pedig az is árulkodik, hogy a Spurs csak a liga nyolcadik legjobb védelme lett. Igen, voltak bravúrjai, de a szezon végére oda jutottunk, hogy a szurkolók üdvrivalgásban törtek ki, ha Gomes tisztán hárított egy-egy lövésnél. Bár Harry Redknapp nemrég biztosította, ő marad az első számú kapus, belső források szerint alig várják, hogy eladják. Talán ezzel járna a legjobban a Tottenham is...
JOBBHÁTVÉD: Cicinho (Roma-Villarreal, 9 bajnoki, 0 gól, 0 gólpassz)
Így múlik el a világ dicsősége! A brazil válogatott és a Roma korábbi meghatározó alakja erre az idényre csak epizódszereplővé vált az olasz fővárosban (három bajnokin csereként küldték pályára). Tavaly tavasszal a Sao Paulónál járt kölcsönben, az idén a Villarreal látott benne fantáziát, de bizony benézte. Elkeseredett megoldásként kerül a spanyolokhoz a foghíjas védelem erősítésére, de úgy is összesen hat lehetőséget kapott, hogy közben posztja első számú embere, Ángel sérüléssel bajlódott. Talán kár is mondani, hogy az első induló géppel küldték vissza a feladóhoz.
KÖZÉPHÁTVÉD: Sébastien Squillaci (Arsenal, 22 bajnoki, 1 gól, 0 gólpassz)
Elég egyértelműnek tűnt az Arsenal számára a szezon előtt, ha sikerül stabilizálni a védelem közepét, akkor minden esély adott a bajnoki aranyra. A minőségi hátvéd szerepében Laurent Koscielny mellett Squillaci díszelgett, de képtelen volt felnőni 6,5 millió eurós árához és a feladathoz. Decemberig élt Wengerben a bizalom, addig fix helye volt a kezdőben, de onnantól összesen négy találkozót játszott végig, miközben tizenegyszer a cserepadon maradt, Johann Djourou legnagyobb örömére. Köztudottan nem a leggyorsabb hátvéd, de elnézve idei teljesítményét, talán még Bébé is oda-vissza beforgatná...
KÖZÉPHÁTVÉD: Gabi Milito (Barcelona, 10 bajnoki, 0 gól, 0 gólpassz)
Az igazán sajnálatos Gabi Milito gyengélkedésében, hogy térdsérülése miatti másfél éves kihagyása után talán soha nem lesz a régi. A mélypont a másodosztályú Real Betis elleni tétnélküli Király Kupa-negyeddöntő visszavágója volt, amikor mindhárom kapott gólban alaposan benne volt (1-3). Szemmel láthatóan kilógott a katalánok közül, állandó rizikóval járt pályára lépése, a problémáról pedig jól árulkodik, hogy Puyol hiányában Guardiola mester tavasszal inkább egy középpályást (Mascherano) játszatott a védelem közepén, mint őt. Lehet, ezzel le is főtt a kávé és vége Milito barcelonai pályafutásának...
BALHÁTVÉD: Paul Konchesky (Liverpool, 16 bajnoki, 0 gól, 1 gólpassz)
Paul Konchesky legalább annyira befürdött, mint főnöke, Roy Hodgson a Liverpoolnál. A menedzser a Fulhamtől hozta magával 4 millió euróért, de inkább ne tette volna. Amint a trénernek leáldozott az Anfielden, a balhátvédnek sem volt maradása. A köztudottan forrófejű futballista bizonyára nehezen viselte el, amint Kenny Dalglish jön, és abban a pillanatban kipenderíti a keretből - egyenesen a másodosztályú Nottingham Forrestnek adta kölcsön. Talán így járt a legjobban, mert a szurkolók az ősz végére minden egyes rossz passzát, becsúszását, mozdulatát beordibálva, fütyülve kommentálták.
JOBBSZÉLSŐ: Pedro León (Real Madrid, 6 bajnoki, 0 gól, 0 gólpassz)
Nyilvánvaló volt, hogy kemény feladat lesz Pedro León számára kiharcolni helyét a Realban, a feladat pedig valóban teljesíthetetlen volt számára. A mélypont a Levante elleni októberi bajnokin jött el, amikor képtelen volt betartani José Morinho utasításait, amiért alaposan meg is kapta a magáét. Innentől végképp kikerült a portugál kegyeiből és szépen lassan teljes ismeretlenségbe süllyedt a Bernabéuban, miközben ifisták kerültek fel és rugtak gólokat a tavasz végén. Lehet, hogy a Real okosabban is felhasználhatta volna a rá költött 10 millió eurót...
IRÁNYÍTÓ: Diego (Wolfsburg, 30 bajnoki, 6 gól, 9 gólpassz)
Amikor a Wolfsburg tavaly nyáron megszabadította Diegót a Juventus poklától mindenki csak gratulálni tudott a klubnak, hiszen a brazil visszatér a jól ismert régi közegbe és talán újra olyan lehet, mint a Werderben volt. Hát nem teljesen lett az. Hangsúlyozandó, mutatói az egész Citrom-díjas csapatban a legjobb, ám a számok néha hazudnak. Az irányító hol úgy játszott, ahogy kivételes képességei alapján elvárható, hol pedig úgy mint egy amatőr. A két negatív csúcspont közül az egyik a Hannover elleni büntető volt, amelyet Patrick Helmestől elvéve vágott kapufára (100 ezer euróra büntették), illetve a Hoffenheimmel vívott zárókörös kiesésről döntő találkozó, amelyet bojkottált, mikor megtudta, nem lesz ott a kezdőben. Ez utóbbi egyébként 500 ezer eurójába(!) került, és mivel azóta sem jelentkezett, a keménykezű Felix Magath kirúgatta. Diego, Diego, mikor nősz már fel?!
BALSZÉLSŐ: Joe Cole (Liverpool, 20 bajnoki, 2 gól, 1 gólpassz)
A Liverpool a Manchester United, a Tottenham és az Arsenal elöl happolta el Joe Cole-t és jogosan hitte azt, hogy megütötte a jackpotot. A debütálásán kapott piros lap viszont rossz ómennel bizonyult. Hősként üdvözölték, messiásnak, az új Gerrardnak tartották, ehhez képest hosszú évek óta a legnagyobb balfácán lett belőle az Anfielden. Eleinte még csak-csak játszott, de a Dalglish-érában a kispad lett bejáratott pihenőhelye, és jövőjét is nagy kérdőjelek övezik. Gigantikus, 105 ezres heti fizetése csak rontja maradási esélyeit.
CSATÁR: Adriano (Roma, 5 bajnoki, 0 gól, 0 gólpassz)
Évek óta kirobbanthatatlan tagja az ilyesfajta összeállításoknak, ennek az idénynek a végén sem lehetett kihagyni. A legrosszabbnak járó olasz Arany Kuka-díj háromszoros bajnoka már a nyáron bekezdett, a brazil gólkirályi cím besöprése után túlsúlyosan érkezett az olasz fővárosba, így alig-alig játszott. Egyetlen fénypontja a Milan ellen (1-0) megnyert rangadó volt, ahol csapata talán legjobbja volt decemberben. Onnantól vállsérülése gátolta a játékban, de ahelyett, hogy Rómában igyekezett volna visszatérni, inkább hazájában vásárolgatott, nagykanállal ette az életet. Nem is csoda, hogy a kálvária végén a kiutált csatár március 28-án távozott és a Corinthianshoz került havi 234 ezer eurós fizetésért. Aggodalomra tehát semmi ok - Brazíliában eddig mindig jól ment neki.
CSATÁR: Fernando Torres (Liverpool-Chelsea, 37 bajnoki, 10 gól, 4 gólpassz)
Talán közelébe sem ért volna a bukottak csapatának Fernando Torres, ha az átigazolási piac utolsó utáni pillanatában nem igazol a futballvilágot megrázó 50 millió fontos összegért a Chelsea-hez. A Liverpoolnál ugyanis ősszel csak kilenc gólig jutott, a gond ott kezdődik, hogy ehhez februártól a Kékeknél egyet tudott hozzátenni. Mi több, 14 mérkőzést kellett várnia arra a találatra. Pedig tőle várták a Stamford Bridge-en, hogy megváltja a világot, vele majd megnyerik a BL-t, ehelyett sehogy sem jött ki a pályán Didier Drogbával, és egyre-másra a cserepadon díszelgett. Ősztől bizonyítania kell, hogy nem ő lesz a Chelsea új Andrij Sevcsenkója. Talán majd André Villas-Boas tudja a csatársor titkának nyitját.
CSATÁR: Bébé (Manchester United, 2 bajnoki, 0 gól, 0 gólpassz)
A mai napig nehezen érthető, mit látott Carlos Queiroz (a közismert tréner, tanácsadó, akiben Ferguson vakon megbízott) az Estrela Amadorában pallérozódó támadóban, aki a Vitória helyett 7,4 millió fontért az Old Traffordon kötött ki. Sokáig a tartalékcsapatba sem tudta beverekdni magát, majd feltűnt a Ligakupában és a BL-ben, ahol egy-egy gólt is „bemákolt". A „csúcsot" a Crawley Town elleni FA-kupa meccs jelentette, amikor esélye sem volt az ötödik vonalban szereplő védőkkel szemben. Ferguson nem is habozott sokat, egy évre elküldte a Besiktashoz, ott megkapja a játéklehetőséget, és majd elválik, hogy a túlzottan nagy teher volt-e a probléma, vagy valóban ennyire képes Bébé.
CSEREPAD (akik majdnem befértek)
Andrés Palop (Sevilla), Manuel Almunia (Arsenal), Mikael Silvestre (Werder), Szókratisz Papasztatopulosz (Milan), Sol Campbell (Newcastle), Jorge Martínez (Juventus), Sergio Canales (Real Madrid), James Milner (Manchester City), Daniele De Rossi (Roma), Yoann Gourcuff (Lyon), Bojan Krkic (Barcelona), Marko Arnautovic (Werder), Halil Altintop (Frankfurt), Edin Dzeko (Wolfsburg-Manchester City), Diego Milito (Inter).
 |
|
| Itt az év bukócsapata 4-3-3-as felállásban! | Fotó: SH |
Pénteken az olvasói álomcsapatot hirdettük ki, most a szerkesztői következik, íme a SportHirado.hu szerint ez elmúlt idény legjobbjai Angliából, Spanyol-, Olasz-, Német- és Franciaországból! Minden egyes posztra hat munkatársunk...
Tovább a teljes cikkhez »
EREDMÉNYHIRDETÉS. Vége 11 részes sorozatunknak, megszületett az olvasói álomcsapat! Az általunk a legjobbnak tartott 110 játékost mutattuk be a topligákból, innentől kezdve tiétek volt a pálya, amelyik focista a legtöbb voksot...
Tovább a teljes cikkhez »