KAPUS: Edwin van der Sar (Manchester United; 33 bajnoki, 13 kapott gól nélküli mérkőzés)
Miután tavaly csak 21 bajnokin lépett pályára, Edwin van der Sar ebben az idényben állandó tagja volt a Manchester Unitednek. Csapata bár 9 góllal többet kapott, mint a tavalyi idényben (37 és 28), ez a mutató így is a meccsenkénti egygólos szint alatt maradt - és akkor még nem beszéltünk a Bajnokok Ligájában nyújtott klasszis teljesítményéről. A holland bizonyította 40 évesen is megbízható: uralta az ötöst, ha kellett akrobatikus védéseket produkált. Visszavonulásával igazi űrt hagyott maga mögött az Old Traffordon.
JOBBHÁTVÉD: Sergio Ramos (Real Madrid, 31 bajnoki, 3 gól, 2 gólpassz)
Volt, hogy magára haragította Mourinhót egy büntető miatt, volt, hogy
Arbeloa remekelt a posztján, a Spanyol Kupa trófeáját is összetörte, de
neki még ezt is megbocsátják, az ő lendületes játékára, megalkuvást nem
ismerő hozzállására mindig is vevő lesz a Bernabéu közönsége. Massimo
Moratti a hírek szerint szívesen elcserélné rá Maicont, amivel nem
biztos, hogy a Real járna jobban.
KÖZÉPHÁTVÉD: Nemanja Vidics (Manchester United, 35 bajnoki, 5 gól, 1 gólpassz)
Olyannyira biztos pontja a United védelmének, hogy Sir Alex Ferguson a csapatkapitányi karszalagot is az ő bicepszére húzta. Megkérdőjelezhetetlen vezér, akinek magabiztossága erőt sugároz az egész csapatnak. A sérülések elkerülték, szemben társával, Rio Ferdinanddal, akinek talán többször volt jelenése az orvosi szobában, mint a csapatértekezleten. A kapu előtt is feltalálta magát, a Tottenham vagy a Chelsea elleni gólja a bajnoki címhez is nagyon kellett, de az Aston Villának és az Evertonnak szintén betalált a PL-ben, előbbinek mindjárt kétszer. Olaszországba hívják, főként a Juventus, de Vidicsnek esze ágában sincs mennie. Kiteljesedett.
KÖZÉPHÁTVÉD: Pepe (Real Madrid, 26 bajnoki, 1 gól)
Pepe népszerűsége nem egyértelmű. Vannak, akik elüldöznék Madridból, miután a Real leggyengébb láncszemének tartják, másoknál pedig fix helye van a királyiak kezdőjében, főleg töretlen küzdőszelleme miatt. José Mourinho az utóbbi táborhoz tartozik, márpedig a portugálnak „van szeme a futballhoz", alapemberként tekint a kicsit esetlen Pepére, aki ha egészséges, rendszerint a pályán van, védekező középpályásként is megállja a helyét. Pepe - valamennyi sorozatot figyelembe véve - 38 meccsen egy góllal hálálta meg Mou bizalmát.
BALHÁTVÉD: Marcelo (Real Madrid, 32 meccs, 3 gól, 6 gólpassz)
Diego Maradona szerint ő a világ harmadik legjobb játékosa Messi és Ronaldo után, hasonló kijelentéshez mi nem vennénk a bátorságot, de azt el kell ismernünk, hogy Mourinhónak sikerült megzaboláznia a technikás balbekket. Sokat fejlődött, csak ritkán hozza nehéz helyzetbe társait egy-egy meggondolatlan felfutással, hatékonyabb a védekezésben. Meglehet ez sem elég, és a következő szezonban Coentraóval kell megküzdenie a kezdőbe kerülésért.
VÉDEKEZŐ KÖZÉPPÁLYÁS: Jack Wilshere (Arsenal, 35 bajnoki, 1 gól, 3 gólpassz)
Az egész topligaidény talán legnagyobb felfedezettje, nincs olyan
szakember, aki kétségbe vonná egészen elképesztő kvalitásait. Olyan
elegánsan futballozik, hogy a Barcelonából sem lógna ki, és szerénységét
is megőrizte. Ha valamiben mindenképpen javulnia kell, az a befejezés,
az Aston Villa ellen jegyzett egyetlen találatnál több kell. Ha megjön a
vállalkozókedve, semmi jóra nem számíthatnak az Arsenal és az angol
válogatott ellenfelei.
TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁS: Andrés Iniesta (Barcelona, 34 bajnoki, 8 gól, 4 gólpassz)
A spanyolok világ- és Európa-bajnok játékosának mindenképpen helye van az efféle összeállításban, még akkor is, ha Iniesta nem tartozik klasszikus, vonal mellett robotoló, ívelgető szélsők közé. Ő elsősorban az összjátékban zseniális, Xavival és Lionel Messivel mágikus, mondhatni, megállíthatatlan háromszöget alkot. A BL-ben hét, a bajnokságban négy gólpassza volt, utóbbi fronton nyolc alkalommal maga is betalált - ha már nyolcasban játszik! Iniesta egyébként kabalának sem rossz: a Barca valamennyi meccsét megnyerte a La Ligában, amikor jelöltünk feliratkozott az eredményjelzőre, sőt, hatszor gólt sem kapott.
TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁS: Mesut Özil (Real Madrid, 36 bajnoki, 6 gól, 19 gólpassz)
A világbajnokságon nagyon ment neki a játék, és formáját átmentette a klubidényre is: ipari mennyiségben osztogatta a gólpasszokat, tökéletesen illeszkedik a Mourinho-féle Real Madridba. A Bernabéuban ráadásul egyre otthonosabban érezheti magát, a török származású játékosok inváziója miatt immár Kebab FC-nek is becézik a klubot. Özilnek szemlátomást ízlik.
TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁS: David Silva (Manchester City, 35 bajnoki, 5 gól, 8 gólpassz)
Sokan féltették tavaly nyáron a filigrán világ-és Európa-bajnokot. Azt véleményezték, hogy a La Ligánál erősebb, túlerős lesz a Premier League, de nem így történt. Silva nem csak gyorsaságával, hanem Pazar technikájával is kulcsember lett gárdájának, egészen zseniális lövésekkel és passzokkal vétette észre magát. Ugyan nem volt igazán gólerős, de ezt ellensúlyozta állandó formájával, immár az angol pontvadászat legjobbjai között emlegetik. Ha társai felnőnek hozzá, akkor a City rövidesen valódi bajnokesélyes lesz.
CSATÁR: Moussa Sow (Lille, 35 bajnoki, 25 gól, 2 gólpassz)
Nem sok jel utal arra tavaly ilyenkor, hogy Moussa Sownak hívják majd a francia gólkirályt 2011 nyarán. A Rennes-nél éppen lejárt a szerződése, így ingyen került tovább a Lille-hez, és mit ad Isten, éppen frissen elhagyott csapata kapujába köszönt be debütálásán. Eleinte nem nagyon ment a 25 éves szenegálinak a gólgyártás (első 12 bajnokin öt gól), de a télen beindult a gépezet, amely három mesterhármasban, és a végén mesterlövészi címben teljesedett ki.
CSATÁR: Gervinho (Lille, 35 bajnoki, 15 gól, 11 gólpassz)
Nem azért vannak érte oda meg vissza a szurkolók, mert szép. Nem az dönt a javára, hogy a homloka a hátán ér véget - sokkal inkább a roppant agresszív játéka szól mellette. Egész Franciaországban rettegnek a védők a 24 éves elefántcsontpartitól aki 2011-ben bajnok és kupagyőztes lett a Lille-lel. Ebből is látszik, a támadó nagyszerű idényt futott, nem véletlen, hogy az Arsenal folyamatosan szeretné őt megkaparintani.