Szerda este barátságos mérkőzés keretében az Észak-Írország ellen aratott belfasti 2-0-s győzelemmel búcsúztatta a 2008-as esztendőt az Erwin Koeman szövetségi kapitány vezette magyar labdarúgó-válogatott.
Minden siker értékes, ebből a mieink legutóbb sorozatban hármat szereztek úgy, hogy még gólt sem kaptak. Hol tartunk, merre járunk, milyen irányba haladunk? Milyen egyáltalán a mai nemzeti csapat? Erről kérdeztünk három egykori kapitányt. Alapvetően mindegyikük megsüvegeli a játékosokat, de...
Verebes József 1987 februárjától júliusig, majd 1993 szeptemberétől 1994 júniusáig irányíthatta a magyar válogatottat, a Mágus természetesen azóta is figyelemmel kíséri legjobbjainkat. A szigorú szakember vajon miként látja lehetőségeinket?
„Megnéztem az összefoglalót, és azt kell mondanom, a csapat versenyképes, ám mentálisan még mindig nem teljes – kezdte a 67 éves mesteredző. – Meg kell nézni, kik ellen értük el ezeket az eredményeket, Albánia, Málta, Észak-Írország, ettől függetlenül azért lehet bizakodni. Ugyanakkor érzek némi féket a játékosokban, úgy vélem, még bátrabb játékkal kell előrukkolniuk ahhoz, hogy legyen esélyük. Nagy dolog lenne, ha valamelyik nagyágyút, mondjuk Portugáliát sikerülne megfognunk. Az eredmények mindent elárulnak majd.
Bicskei Bertalan 1984-ben Európa-bajnokságot nyert ifjúsági válogatottunkkal, a nagycsapat élén Verebes Józsefhez hasonlóan kétszer, 1989-ben, illetve 1998 és 2001 között, összesen 44 mérkőzésen ült a kispadon. A szakember egyelőre elégedett a látottakkal.
„Jó évet zárt a válogatott – elemzett a magyarországi edzőképzés vezetője. – Ha összehasonlítjuk mondjuk a dánok elleni meccset és az észak-írekkel szembeni összecsapást, elmondhatjuk, az együttes játéka lépésről lépésre javult. Jósolni egyelőre nem szeretnék, két dolog azonban biztos: az egyik, hogy tizenöt éve nem volt olyan erős a középpályássorunk, mint most, Huszti Szabolcsék ütős sort alkotnak, erős bajnokságokban edződnek. A másik pedig Koeman kapitány remek válogatási érzéke.”
Lothar Matthäus és Várhidi Péter között, 2006-ban Bozsik Péter, az egykori zalaegerszegi „Manchester-verő” kapta meg a szövetségi kapitányi pálcát. Bár csupán márciustól októberig uralkodott, Bozsik több hasonlóságot vél felfedezni a mostani és az akkori alakulatok között.
„Természetesen én is láttam az északírek elleni meccset, s igazán biztató teljesítménnyel rukkoltak elő a mieink – kezdte a legendás Bozsik József fia. – Nemcsak a legutóbbi találkozóra gondolok, összességében örvendetes a válogatott produkciója. Jól néz ki a csapat, okosan szervezték az illetékesek a selejtezők lebonyolítási sorrendjét is, így ha a tavasszal esetleg Albániában és Málta ellen itthon nyernénk, sokkal kedvezőbb pozícióból, önbizalomtól duzzadva várhatnánk a csoport nagyágyúit. Érdekes, de ahogy elnéztem együttesünket, megállapítottam, csaknem nyolcvan százalékban azok a játékosok alkotják, akikre anno én is számítottam. Ez egy becsületesen küzdő csapat, Torghelle Sanyi feljavulása pedig döntően befolyásolja teljesítményünket. Bízzunk a további jó eredményekben!”