A Ferencváros a Cegléd elleni mérkőzéssel búcsúzott az Albert Stadiontól a 2007-2008-as szezonban, ennek ellenére igen gyér érdeklődés övezte a találkozót: alig ezren lézengtek az Üllői úton. Hát még mi lett volna, ha hét közben rendezik az összecsapást, és nem süt hétágra a nap…
A Ferencváros számára már nem bírt komolyabb téttel a 90 perc, a pályán ugyanis semmiképpen sem tudja kiharcolni a feljutást az NB I-be a magyar rekordbajnok.
Hogy a zöld asztal mellett milyen döntés születik, az
csak nyáron derül ki, egy viszont biztos: ha ősztől a legjobbak között eredményesen
szeretne szerepelni a Fradi, szinte az egész csapatot ki kell cserélnie a nyáron.
Ezzel a játékoskerettel esélye sem lenne a legjobbak között beleszólni a
bajnoki címért folyó versenybe, sőt: inkább a kiesés réme fenyegetné.
A Fradi korábban megszokott formájában kezdte a játékot, és már a 10. percben a hálóból szedhette ki a labdát Zarzycki: a lengyel kapus késve indult ki egy előreívelt labdára, Medgyesi László pedig senkitől sem zavartatva csúsztatott a hálóba. Ritkán látható nagy helyezkedési hiba előzte meg a találatot (0-1).
A gól után nem változott a játék képe, egészen addig, amíg a játékvezető ki nem állította a vendégek kapusát, Kiri Mihályt, aki többször is megütötte a földön fekvő Lamine-t, így nem is maradt el a piros lap.
Az emberelőny ellenére sem történt pálfordulás a hazaiak oldalán. Támadtak, támadgattak, de sok elképzelés nem volt az előrefelé játékban. Az egyenlítő gól mindenesetre szép mozdulatsort követően született: Shaw vette mellre Fülöp bal oldali beadását, és azonnal célba vette a kaput, a labda a bal alsó sarokban kötött ki (1-1).
Lendületben maradtak a zöld-fehérek, és Lamine révén már a vezetést is megszerezték: Vincze szögletét csúsztatta a hálóba. Hogy a csereként beállt ceglédi kapus, Kondor Tamás miért nem mozdult ki a labdára, erre csak ő tudna felelni (2-1).
A nézők egyenesen könyörögtek Fábiánnak, hogy fújja már le az első félidőt, ez pedig hűen visszaadja az első 45 perc minőségét.
Fordulás után aktívabban kezdtek a hazaiak, bár nem tudták igazán nagy nyomás alatt tartani a ceglédi kaput. A kékek ki sem jöttek a ennek előteréből, és abban bíztak, esetleg egy kontrával meglephetik a Ferencvárost.
A „zöld sasok” legjobbja Vincze Ottó volt a második játékrészben: többször is erős, pontos lövéssel vétette észre magát, és látszott rajta, nem elégedett az egygólos vezetéssel. Talán ha a többiek is így álltak volna neki a mérkőzésnek, jobban szórakozhattak volna az Albert-stadionba kilátogató szurkolók.
A 70. percben végképp eldőlt a három pont sorsa: Szalai kitűnő labdája szállt pontosan Shaw lábára, aki három méterről emelt a hálóba a kivetődő Kondor felett (3-1).
A végén még Nagy, illetve Dragóner is betalált, de érdemben már nem változtatott a találkozó kimenetelén.
A látottak alapján nyugodt szívvel állíthatjuk, ezzel a játékkal a Fradi még sokáig az NB II-ben fog ragadni. Ha valóban fel szeretnének jutni a f ővárosiak, alapos vérfrissítésre lesz szükség a nyáron, illetve nemcsak angol vezetőedzőre, hanem angol mentalitásra is.