Basit kosarával indult a mérkőzés, erre tíz pont volt a vendégek válasza. Pór Péter, a hazaiak mestere rögtön időt kért. A csapata ennek ellenére is sok hibával játszott, így nem csökkent a különbség.
A negyed hajrájához érve Harazin kosaraival közelebb araszoltak a hazaiak, majd Coleman utolsó másodperces duplájával újra lőtávolságon belülre ért az Olaj.
A második negyed is szolnoki kosárral indult, Taylor labdáját Harazin váltotta kosárra. A vendégeknek mindig volt válaszuk. A mérkőzés 15. percében Harazin adott blokkot Jonesnak, de megmozdulását a játékvezetők szabálytalannak látták. Ekkor a publikum a közelmúltbéli sztrájk folytatására kérte fel a játékvezetőket.
Hamarosan Jurkunas ziccerével ismét a hazaiaknál volt az előny, majd Coleman és Taylor kosaraival el is húzott az Olaj, s Völgyi Péter azonnal időt kért. Mindhiába: a szusszanásnyi szünet után ismét Coleman volt a főszereplő – kosarával tízre nőtt a hazaiak előnye az első félidő végére (38-28).
A folytatásban továbbra is óriási küzdelem jellemezte a játékot, minden egyes labdáért közelharcot vívtak a csapatok. Valamennyi hazai kosárra volt válaszuk a vendégeknek, így állandósult a tíz pont körüli piros-fekete előny.
Harazin palánkrepesztő zsákolásánál az egész csarnok talpra ugrott, Völgyi pedig ismét időt kért. A „lelkigyakorlatnak” most sem volt eredménye, az Olaj előnye tovább nőtt.
Az utolsó negyed megnyugtató hazai vezetéssel indult, ami az idő múlásával még magabiztosabbá vált. Taylor kosarával már húsz pontra „hízott” a különbség, s a Tisza-partiak végül 85-60-ra nyertek.