Rettentően hosszú, öthónapos szünet után léptek parkettre a fehérvári Gáz utcai Sportcentrumban az Albacomp és a Kaposvári KK csapatai.
A vendéglátóknál nyáron kissé átalakult a keret, ám olyan játékosakkal sikerült megerősíteni a gárdát, akikkel talán véget érhet a kék-fehérek pechszériája, és elérhetik az évek óta áhított bajnoki döntőt.
Jara Rubin Doyne, és Rashad Bell személyében többek között magyar szinten is elismert kosarasok érkeztek a koronázó városba, ők a Falco, illetve a ZTE színeiben már bizonyítottak.
Scott Morrison ugyan légiós újonc, ám az előkészületi meccseken remek mutatókkal rukkolt ki, úgyhogy sokat vár tőle a szakmai stáb.
Mindenesetre Halm Rolland szakosztály igazgató úgy véli: „Az utóbbi évek legütőképesebb csapata jött idén össze, célunk egyértelműen a dobogó, szeretnénk a legfényesebb éremért harcba szállni!”
A túloldalon már korántsem volt ennyire „rózsásnak” nevezhető a helyzet. A tavalyi pontvadászat 12. helyén végzett somogyi alakulatnak van bőven gondja, hiszen az elmúlt évben fizetési problémákkal küzdöttek, és nem rendezték a játékosok felé elmaradásaikat. Így aztán kizárták őket az átigazolásból, amíg ezeket nem törlesztik.
A mérkőzés előtt kiderült, hogy az új szerzemények közül mindenki pályára léphet, mivel délután fél négykor megkapta a klub a játékengedélyeket… Vonatkozott ez Kestutis Marciulionisra, Larry Weltonra, valamint a Zalából érkezett Hoffmann Balázsra.
Jól kezdett az Alba, pillanatok alatt kilenc ponttal vezettek a kékek, elsősorban Hanga Ádám jó védekezése és Morrison pontjai segítették hozzá ehhez a hazaiakat.
Aztán Marciulionis meglódult, igencsak nehezen tudták tartani a két éve még Fehérváron pattogtató irányítót, ráadásul több faultot is kicsikart, így a fehérvári drukkerek legnagyobb megrökönyödésére 10-1-es sorozatot produkált a somogyi alakulat.
Peresztegi Nagy Ákos időt kért, ez valamelyest rendezte a sorokat, és ötpontos előnnyel zárta az Alba az első tíz percet.
A folytatásban Doyne és Morrison vitte a prímet, és a közönség buzdítása közepette a 13. percben először vezettek tíz ponttal (33-23).
Dzunics Braniszlav cserékkel próbálta frissíteni csapatát, de úgy tűnt továbbra is a litván irányító az egyedüli, akitől igazán tartanak a vendéglátók. Doyne azonban ragyogó dobóformát mutatott, s már a 16. percben 19 pontnál járt. A palánk alatt csupán Hoffmann „operált”, így aztán hiába próbáltak a Dzunics-tanítványok közelebb férkőzni ellenfelükhöz nem sikerült, és a nagyszünetre már tetemessé, 16 pontra nőtt az Albacomp előnye.
A folyatásban mintha az öltözőben maradt volna a hazai gárda. Több könnyen szerzett kosárral faragott hátrányán a Kaposvár, de így sem tudott tízen belül kerülni. Mesterük próbált segítségükre sietni – Dzunics szinte csak másodperceket töltött ülve a kispadon, folyamatosan reklamált a különben helyenként néha furcsa felfogásban működő bíróknak.
Közben azért Bell sem tétlenkedett, a légtér korlátlan urának bizonyult, a 27. percre már a 15. lepattanóját szerezte.
Az Albacomp az ugyancsak nyögvenyelősre sikeredett harmadik játékrészt követően folytatta bizonytalankodó játékát, ez pedig felhozta a Kaposvárt.
A 32. percben Hoffmann duplájával tíz ponton belül kerültek, s ezzel ébresztőt fújtak Simonéknak.
A 35. percben Hanga állította vissza a tízpontos különbséget egy triplával, ez azonban tiszavirág életűnek bizonyult.
Kapaszkodott a Kaposvár, ám fogyott az idő, és az Alba ekkor már nem engedte kiénekelni a sajtot a szájából, és ha kissé nehezen is, de megérdemelten hozta a kötelezőt.