„A németek ellen már három mérkőzést is játszottunk az idén – értékelt a magyar szakember –, azokból kiindulva joggal számítottunk sima, többgólos sikerre. Ehhez azonban nagyobb lelkesedés kellett volna a játékosoktól, az kevés, hogy „bedobjuk a gatyát a vízbe”. Az öt-hat gólos biztos győzelemhez lényegesen komolyabb hozzáállásra és játékra lett volna szükség.”
„Elsősorban védekezésben nyújtottunk a vártnál kevesebbet, hárommal több gólt kaptunk, mint amennyit kellett volna. A második negyedben összekaptuk magunkat, de aztán megint jöttek a hibák. És nemcsak védekezésben, támadásban is sokat rontottunk: kihagytuk a helyzeteket, köztük több ziccert.”
„Ami mégis pozitívum: ikszes meccsen, amikor egyenlő volt az állás, a mérkőzés közepén és a hajrában is tudtunk váltani, koncentrálni. Nem engedtük át a vezetést, a végén ennek köszönhetően szereztük meg a győzelmet. Az idén már nem először, hanem sokadszor, ez jó jel…”
„Kásás Tamás hiányát védekezésben és támadásban is megéreztük. Kiválása extra terhet rakott a többiekre. Egyszer védekezésben beküldtem, de úgy látszik, a víz is fáj neki, mert azonnal kikéredzkedett. Pedig nagyon fontos lenne, hogy meggyógyuljon, mert kulcsembere csapatunknak és a pekingi utazásig ezen a tornán kívül már nem lesz több mérkőzésünk. Nagyon kellene, hogy a rendelkezésünkre álló találkozókon még tudjuk gyakorolni azt a taktikát, amelyet az olimpián szeretnénk játszani.”
„A felkészülési állapotunk jelen pillanatban közepes, még nem vagyunk készek, nem vagyunk élesek. Szombaton a horvátok ellen igazi rangadó vár ránk, ellenük le tudjuk mérni, hol is tartunk a felkészülésben.”
„Fáradtak voltunk, nem pörögtünk kellőképpen – mondta Biros Péter. – A hét eleji hosszú úszások még bennünk voltak, vannak. Elsősorban Pekingre készülünk, most csak megvillantottunk valamint abból, amit tudunk és amit majd az olimpián szeretnénk játszani. A csapatban ennél több van, szerintem ez az olimpián ki is jön majd. Délután a csapat ott volt Kolonics György temetésén, ezt lelkileg nagyon mély nyomot hagyott bennünk.”