Látták már az Adáshiba című komédiát? Aki még nem, feltétlenül pótolja! Szakonyi Károly darabjának története végtelenül egyszerű: Bódogék összecsődítik a népet legkisebb fiuk, Imrus születésnapja alkalmából, a fiatalember helyett azonban egy csodás masina kerül a középpontba, mindenki a tévékészülék körül sürög-forog, másra ügyet sem vet.
A lelkes médiafogyasztókat még az sem zökkenti ki, hogy a víz borrá válik, a béna pedig járni kezd. Szerda este ismét főszerepbe került a televízió, a technika ördöge a Málta-Magyarország labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzésen szólt közbe.
Nem lenne tisztességes laikusként a bosszantó malőrön élcelődni, de annyit hadd jegyezzek meg, nem bántam volna, ha a kép mindvégig hű társa marad a hangnak a közvetítés során.
A vb-selejtezőhöz dukáló sör és a szotyi ugyan már fogytán volt a tévé előtt, de a zöld gyep és a meggypiros máltai, illetve a hófehér mezbe bújt magyar ifjak látványa ezért valamelyest kárpótolt. Az első félidő hajrájához közeledve aztán beütött a krach, innentől kezdve ólomlábakon vánszorgott az idő a szünetig.
A második játékrészre várva megnyugvással töltött el, hogy a kimerevített felirat tanulsága szerint is nagy erővel dolgoznak a máltai kollégák a hiba kijavításán, ám ennek ellenére sem jártak sikerrel a folytatásig. A térfélcsere után a szigetországiaknál nemcsak a tévéstáb, hanem a futballválogatott is nagy erővel dolgozott, de az élőképhez hasonlóan az egyenlítésre is hiába vártak.
A lényegről azonban így sem maradtunk le, a 23. percben Huszti Szabolcs szöglete után Juhász Roland centerezett, Torghelle Sándor pedig a kapu jobb oldalába fejelt. Mint később kiderült, ezzel a mozdulattal be is állította a végeredményt a támadó. Ami a legfontosabb, előbb hazai pályán Albániát, majd idegenben Máltát is megvertük, ezzel pedig begyűjtöttük a szombattól szerdáig begyűjthető hat pontot. Talán mégis eleget láttunk.
A hurráhangulatra hajlamos drukkereket óva intem attól, hogy mostanság a tabellára tekintsenek, a végén még a magyar válogatottal egyazon mondatban kezdenének emlegetni egy évszámot és egy helyszínt: 2010, Dél-Afrika. Másodikak vagyunk.
Lélekben úgy készültem fel erre a sorozatra, hogy a máltaiakat és az albánokat verjük meg oda-vissza, a portugálok, a svédek és a dánok elleni összesen hat találkozóból pedig háromszor ne kapjunk ki. Maradjunk ennél a verziónál, és akkor 2009. október 14-én, a selejtezők zárónapján bátran belenézhetünk majd a tükörbe. Legyen tehát a cél tizenöt pont, ha ez megvan, minden, ami plusz, ajándék.
Azért mégis fáj a szívem amiért nem izgulhattuk végig, hogy Erwin Koeman legénysége a meglévő négy pontot hogyan toldja meg hárommal Máltán. Most már mindegy, a tarsolyban van az újabb győzelem. Erre még Bódog Imrus is csettintene, mégha el is felejtették a születésnapját.