Madaras Norbert jósnak sem utolsó

„Azért annyira nekem már nem lesz újdonság, hogy volt klubom, a Vasas ellen kell megmutatnom magam – nyilatkozta a sporthirado.hu-nak Madaras Norbert –, az elmúlt légióséveim során most lesz alkalmam ötödször, illetve majd a visszavágón hatodszor játszani ellenük. Nem mondom, az első találkozón nehéz dolog volt érzelmileg feldolgoznom, hogy a Komjádiban az idegenben játszó csapatot erősítem, de mostanra már a helyére került nálam ez a dolog. Jópár év telt el már azóta, hogy a Vasasban játszottam, ráadásul a keret is szinte teljesen kicserélődött, alig van olyan társ a csapatban, akivel annak idején együtt játszottam. Azért azt hozzá kell tennem, még így sem kellemes érzés magyar játékosként magyar csapat ellen játszani.”

„Persze, ha választani lehetett volna a negyeddöntős ellenfelek között, akkor a Vasast tettem volna a legutolsó helyre. A lehetséges három ellenféljelölt közül szakmai és érzelmi érvek is szóltak esetemben a Vasas ellen, de tudtam, hogy úgy is őket kapjuk majd meg a sorsoláson. Ott volt még a kalapban a Kotor és a Zagreb is, de nekünk a Vasast kellett megkapunk. Érdekes, amióta itt vagyok a Reccóban és megnyerjük a csoportkört, a negyeddöntőben csak olasz, vagy magyar klubcsapat ellen – volt a Vasas és a Honvéd is – játszhattunk a folytatásban, ez esetünkben ugye mindig külön presztízsértékkel is bír.”

„Nem készülünk úgy, hogy könnyű lesz kiejtenünk a Vasast. A szerdai mérkőzésen a Komjádiban szerintem bármelyik csapat győzhet, de maximum egy-két gólos különbséget várok, vagy éppen döntetlent. A párharc nem valamelyik negyedben, de nem is valamelyik meccsen dől majd el, hanem a kétszer négy játékrész során. Legalábbis én erre számítok. Bár egy magyar csapatnál tényleg bármi előfordulhat.”

„A magyar klubcsapatok és úgy általában a játékosok olyan kiszámíthatatlanok. Bátrabban vállalkoznak, bátrabban megindulnak és húznak egy váratlant, mint más nemzetiségű pólósok. Máshol jóval sablonosabb a játék, az edzők szeretik kötöttebb sémákra leszorítani a taktikát, ami ugye sokkal kiszámíthatóbb. Bár kevésbé színes, izgalmas és látványos. Még a Pro Reccóban szerintem sikerült megtalálnunk az ideális köztes utat, köszönhetően nem kis részben annak, mert négy magyar játékos is a csapat tagja, akikben ez igenis benne van.”

„Sokszor voltunk már Budapesten a Pro Reccóval, vagy éppen csapattársaim a válogatottjaikkal, úgyhogy nem kellett külön tanácsot vagy idegenvezetést adnunk, hogy mi merre van. Persze, ha valami apróságot el kell intézni hirtelen, akkor azért hozzánk fordulnak. Mi sem kapunk külön bánásmódot azzal, hogy itt vagyunk Budapesten. Együtt jövünk-megyünk a csapattal, a szállodában lakunk és alszunk mi is. Bennem fel sem merült, hogy kimaradást kérjek, ez hozzá tartozik a profi sportolók életéhez. Mindössze annyit jártam külön utakon, hogy estére a szabadprogramnál jeleztem, hazaszaladnék. Ennyi, nem több, amit megengedtem magamnak, hiszen szerdán mégis fontos feladat, nehéz ellenfél vár ránk.”