Mészöly: "Albert volt a legjobb barátom"

"A legjobb barátomat és a legnagyobb ellenfelemet veszítettem el. A Farkas Jancsival is hatalmas cimborák voltak, a lehető legnagyobb király volt - nyilatkozta az MTI-nek a Mészöly, aki a nemzeti csapatban együtt játszott Alberttel két világbajnokságon is, ugyanakkor ádáz csatákat vívtak a Ferencváros-Vasas összecsapásokon. - Teljesen letaglózott a hír, még most sem hiszem el, a műtétje után még azt mondták minden rendben van. Soha semmi baja nem volt, most meg ilyen hirtelen..."

"Alig egy órája értesültem Flóri haláláról, azóta se nagyon jutok szóhoz. Lesújtott a hír, képtelen vagyok magamhoz térni, annyira mellbe vágott - mondta Szepesi György az MTI-nek. - Ha valakiről, hát róla tudtam volna a leginkább elképzelni, hogy száz évig fog élni. Szeptemberben lett hetvenéves, és teljesen jól volt, én egészségesnek láttam, eszembe nem jutott volna, hogy rövidesen éppen ő fog elmenni közülünk. Felfoghatatlan, mert semmi előjele nem volt e tragédiának, s a múltheti operáció után is úgy állt a helyzet, hogy jól van, sikeres műtéten jutott túl..."

"Ötvenkilenc éve ismertük egymást, a testvéremnek tekintettem. Egyszerűen nem hiszem el ezt az egészet. Azt mondták, kilencvenhét százalék, hogy rendbe jön, aztán tessék. A halál az élet velejárója, de ez akkor is kegyetlen. Szombaton voltam bent nála, az NB II-es meccset Szűcs Lajossal néztük meg, utána mentünk meglátogtni őt. Jól volt, beszélgettünk, még ő mondta, hogy én vigyázzak magamra. Háromnegyed nyolc óta abban bízom, hohgy mindez nem igaz. Elmondhatatlan, milyen érzés lesz szerdán bemennem a közös szobánkba a Fradi-pályán, aminek egyik oldalát éppen Flóri díszítgette. Beszéltem Szűcs Lajossal, ő sem tud napirendre térni, csakúgy mint anno Varga Zoli halálakor."

"Most lett vége az edzésnek, nem tudom, mi lesz a hátralévő program. Itt vagyunk az öltözőben. Hívjon vissza később, legyen szíves..."

"A legnagyobb fradistát veszítettük el! Óriási fájdalmat érzek, 21 éve ismertem már Flóri bácsit, sajnos soha nem adatott meg nekem, hogy lássam őt játszani. Nap mint nap találkoztunk, bejártam az irodájába, nagyon közel állt hozzám."

"Egy sportkönyvet lektorálok és valamit ellenőrizendő, éppen ma, kora reggel kihalásztam kazettáim közül az angliai világbajnokság magyar-braziljának felvételét. Csak egy-két adatra volt szükségem, de ott felejtkeztem a komputer előtt, és ki tudja, hányadszor végignéztem. Farkasért, Benéért, és mindenek felett Albert Flóriért. Jobb játékot irányító középpályástól, mint amilyet ő azon a napon nyújtott, aligha láttam. Hozzá foghatót is keveset. Ritka gyönyörűség volt sokadszorra is. Amikor kivettem a lemezt, nyomában a képernyőn a sárga Hírkereső jelent meg. 'Meghalt Albert Flórián!'  Nem is értettem azonnal, hogy került ez a mondat ide. Borzasztó és felfoghatatlan. Amint ő maga pótolhatatlan. Egyedi és egyszeri csodája volt ennek a gyönyörűséges játéknak. Miért sietett?!"

"Nagyjából egyidősek vagyunk, így már fiatalon találkoztunk a tatai edzőtáborban. Tanított minket focizni. Mindennek örültem, ami vele kapcsolatban jó hír volt. Nagyon szép pillanat volt, amikor augusztus 20-án átadhattam neki egy magas kitüntetést. Nagyon szerettem Flórit, rendkívül szerény ember volt, igaz példakép azoknak, akik a futballt választják.  Annak idején is sok jó futballista volt, mi is a világ élvonalába tartoztunk, de ő mégsem egy bajnokcsapatból került ki. Felfigyeltek rá, hogy van egy csodaember itt, Magyarországon. Nem véletlenül lett Császár a beceneve, mint ahogyan a németeknél Beckenbauer kapta ezt meg, ennél nincs több vagy nagyobb... Soha nem rúgott meg senkit, nem volt durva. Az egyetemes labdarúgás veszített azzal, hogy elment."