Most vagy soha, mindent vagy semmit – ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal vezették fel az edzők a Chelsea-Barcelona visszavágót. Guus Hiddink londoni alakulata értékes, 0-0-s eredményt ért el egy héttel ezelőtt a katalán fővárosban, ezért idegeskedésre elsősorban Pep Guardiolának és csapatának volt oka.
A Chelsea kimondva-kimondatlanul a tavalyi BL-döntő megismétlésére hajtott, míg a Barca egy 6-2-es madridi fiesztával jelezte, nem adja olcsón a bőrét. Igaz, ezen a szinten már senki nem pofozógép.
A meccsnek a sérült Thierry Henry nélkül vágtak neki a gránátvörös-kékek, a szupercsatán azonban nem maradt sok ideje a vendégeknek, hogy ezen szomorkodjanak. Oroszlánként támadt ugyanis nekik a Chelsea, s Michael Essien 9. percben szerzett utánozhatatlan bombagóljával a kiesés réme is felsejlett előttük.
Bombagóllal vezet a Chelsea! - Essien csodás kapáslövése (9.) 1-0!
$$fhvideo:104397$$
A Barcelona viszont nem az a csapat, amely ilyenkor megijed, mégis, a keményen és fegyelmezetten védekező vendéglátón nem sikerült fogást találnia. Az első félidőben pontosabban adogattak a spanyolok, ám ez gólban, gólokban nem tükröződött.
A gólt leszámítva korántsem volt látványos a találkozó, az iramra ugyanakkor nem lehetett panasz – még az is elfáradt, aki csak nézte a küzdelmet. A félidőre egygólos előnnyel és némi lélektani fórral mehetett pihenni a Chelsea.
Úgy tűnik, mindkét szakvezetőnek tetszett, amit látott, hiszen egyikük sem cserélt, ugyanaz a huszonkét harcos vonult ki a folytatásra. A Barcelona láthatóan rákapcsolt, többször veszélyeztetett, ám az első negyedóra legnagyobb helyzete Drogba előtt adódott. A támadó egy az egyben állt Víctor Valdésszel szemben, aki végül lábbal megmentette övéit. Ez volt a meccslabda!
Eric Abidal a 66. percben aztán nagy butaságot csinált, bár legyünk őszinték, mást nem is tehetett volna. Anelka verte meg őt, s hagyta faképnél, a barcelonai védő viszont utolsó emberként összekoccintotta a lábait. Mars ki! - mondta Övrebö játékvezető, a Guardiola-fiúk nagy bajba kerültek.
 |
|
| Amikor úgy tűnt, hogy minden eldőlt: Övrebö kiállítja Abidalt | Fotó: Reuters |
Nem, nem és nem! A Barcelona képtelen volt kaput találni, az az együttes, amely a bajnokságban már száz gólt rúgott, a Chelsea ellen el volt átkozva. Messi halovány volt, Eto’o még az sem, Iniesta hiába próbálkozott: egyszerűen „levették” a Kékek az ellenfelet a gyepről.
Az utolsó tíz percben mindent egy lapra tett fel a vendég, bejött Bojan Krkic is, de a hazaiak hősiesen védekeztek. A főszereplővé előlépett Övrebö sporttárs Piqué látványos kezezését sem vette észre a Barca-tizenhatoson belül - ez a hiba végül sorsdöntőnek bizonyult.
A négy perces hosszabbítást viszont a pokolba kívánják majd a hazaiak: a 93. perc az összes kék-fehér szurkoló szívét széttépte, ekkor Iniesta Messi gurítását vágta a bal felsőbe. A meccs egyik legjobbja ezzel megakadályozta a tavalyi kiírás megismétlését. MU-Chelsea finálé helyett, MU-Barcelona döntőt rendeznek majd május 27-én, Rómában.
Miután véget ért a találkozó, az angolok kis híján megverték a játékvezetőt...
És akkor eljött a 93. perc - Iniesta tönkretette az angol álmokat (93.) 1-1!
$$fhvideo:104419$$
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
Guardiola: Minden vagy semmi!
„Remélem, hogy a csapat képes lesz a maximumot kihoznia magából – mondta a katalánok fiatal vezetőedzője, Pep Guardiola a szerda BL-elődöntő visszavágója előtt. – Úgy készülünk, hogy ez a mai mérkőzés tulajdonképpen egy döntőnek illik be, amelyen nincs semmiféle számolgatás, csak győzelemmel lehet továbblépni. Minden vagy semmi! A játékosaim többféle taktikában tudnak játszani, de a Real elleni győzelmünk már csak azért sem jelenthet sokat jelen esetben, mert a Madrid és a Chelsea két teljesen különböző csapat. A kékek támadójátéka Drogbára épül, akit negyven méteres indításokkal is képesek megjátszani. A Chelsea szerintem Európa, de a világ legjobb fizikummal rendelkező csapata, amellyel az utóbbi években azért volt szerencséje már találkozni a Barcelonának, így a játékosok nagyobb részének személyes tapasztalata is lehet az ellenfélről. Ha képesek vagyunk játszani a saját játékunkat, keveset hibázunk, gyorsan megjátsszuk a labdát és egymást, gólratörően támadunk és eredményesek is tudunk lenni, akkor ott lehetünk a döntőbe.”
Nincs önbizalom hiányában Didier Drogba, a Chelsea kulcsembere. A gólerős támadó a szerdai visszavágó előtt, az idegenbeli 0-0 után természetesen csapatát érzi nyerőnek a továbbjutást illetően, és a római döntőben szeretne revánsot venni a Manchester Uniteden a tavalyi, moszkvai vereségért.
„Az igaz, hogy az ellenfélnél olyan játékosokat találunk a támadószekcióban, mint Henry, Eto’o, Messi vagy éppen Iniesta - így Didier Drogba -, de az elmúlt hónapokban több alkalommal is bizonyítottuk, hogy bármelyik rivális ellen képesek vagyunk gólveszélyesen játszani úgy, hogy közben a védelmünk és a középpályás játékunk is megállja a helyét. Kicsit bánt, hogy a Camp Nouban nem sikerült győznünk, de el kell ismernem, hogy Valdés két alkalommal is fantasztikus bravúrral hárított. Majd az edző eldönti, hogy egyedül, vagy Anelkával párban játszunk elől, viszont a csapat a 4-4-2-s és a 4-3-3-s felállásban is otthonosan érzi magát.”
Természetesen Drogba utalást tett a Barcelona bajnoki remekléséről is, de rögtön hozzátette a viszonyítási alapokat.
„Ez nem zavar minket különösebben, hiszen az angol és a spanyol bajnokság különbözik egymástól, ez a két csapat játékán, felfogásán is világosan látszik. Az sem aggaszt bennünket, hogy a Barcelona milyen gólerős támadójátékra képes a spanyol bajnokságban, mert mi is hasonlót tudunk támadni, vagy akár még veszélyesebbek is tudunk lenni. A továbbjutás szempontjából csapatomnak adom a nagyobb esélyt a győzelemre szerdán és így döntőbbe jutásra.”
A két csapat tulajdonképpen a 2000-es évekig nem egy súlycsoportban játszott – az 1965-66-os UEFA-kupa kiírásban találkozhattak egymással, akkor mindkét csapat saját pályáján nyert 2-0-ra, majd a harmadik ütközetben a katalánok 5-0-ra diadalmaskodtak –, Roman Abramovics beszállása a Chelsea-be azonban alapjaiban helyezte más alapokra a londoniak működését.
Az 1999-2000-es szezontól kezdően aztán több alkalommal is összefutottak egymással a legrangosabb európai kupasorozatban. Háromszor már az egyenes kieséses szakaszban (1999-2000-ben a negyeddöntőben, míg 2004-2005-ben és 2005-2006-ban már a nyolcaddöntőben), egyszer a csoportkörben. A kékek négy hazai mérkőzésük közül hármat megnyertek (3-1, 4-2, 1-0), egyet veszítettek el, az egyenesen kiesésesben viszont csak kétszer nyertek. A ki-ki párharcok közül egy volt az övék (a 2004-2005-ös), de egy kivételtől eltekintve eddig otthon kezdtek. Az egyetlen továbbjutásuk (2004-2005) akkor jött össze, amikor az első mérkőzésen a Camp Nouban léphettek pályára. Akkor a 2-1-es vereség után gyorsan elhúztak a hazai visszavágón, majd a kitámadó Barcelona ellen 4-2-re győztek.