Mindenekelőtt rögzítsük a tényeket. Kedden ismertette nem jogerős döntését a Magyar Vívószövetség fegyelmi bizottsága: egy évre kizárta a magyar válogatottból és ugyanennyi időre eltiltotta az MVSZ versenyein való részvételtől Ujlaky Virginie-t, a büntetés végrehajtását azonban egy évre felfüggesztette.
Ítélethirdetéskor egyik fél sem volt elégedett. A kapitány szerint ez a szankció nevetséges, hiszen pekingi viselkedésével Ujlaky kimerítette a sportszerűtlenség fogalmát, a tőröző pedig továbbra is azt sérelmezi, hogy az olimpiai kvalifikáció során becsapták, átverték, indokolatlanul fosztották meg az egyéni indulás jogától, hogy aztán koholt vádak alapján kiáltsák ki bűnbaknak.
Nem voltam ott a pekingi vívócsarnokban, így nem tudhatom, hogy valóban földhöz vágta-e és megtaposta-e a magyar válogatott nemzeti címeres melegítőjét, mint ahogy annak sem voltam a szemtanúja, hogy hátba vágta volna a szakvezetőt Ujlaky Virginie. Valaminek mégis történnie kellett ahhoz, hogy Bernát Zoltánhoz hasonlóan a társak, Mohamed Aida, Knapek Edina és Varga Gabriella is hátat fordítsanak neki.
Bernát Zoltán január 4-én tájékoztatta Varga Gabriellát és Ujlaky Virginie-t arról, hogy egymással kell megküzdeniük március 31-ig a harmadik egyéni induló helyért, Mohamed Aida és Knapek Edina ugyanis a közelmúlt világversenyein elért eredmények alapján védettséget élvez. Vargához hasonlóan Ujlaky is elfogadta a helyzetet.
A közhiedelemmel ellentétben nem a világranglistán elfoglalt pozíció, hanem a versenynaptárból előre kijelölt hét verseny közül a négy legjobb eredmény volt mérvadó a végelszámolásnál. Varga ebben a tekintetben megelőzte Ujlakyt, nem mellékesen pedig ebben az időintervallumban Mohamed és Knapek is eredményesebben szerepelt nála.
A fent említett válogatási elvek tiszták és világosak, a rendszer átlátható. Január elején Ujlaky Virginie felvette a kesztyűt, mindent egy lapra feltéve küzdött azért, hogy felülkerekedjen Varga Gabriellán. Erőfeszítései hiábavalóak voltak, március végén pedig képtelen volt feldolgozni, hogy alulmaradt.
Javarészt édesanyja nyomására végeláthatatlan levelezésbe kezdett a francia származású, magyar állampolgárságot magyar nagyapja után kapó tőrvívó, nemcsak a Magyar Vívószövetséget, hanem a Magyar Olimpiai Bizottságot is megkereste panaszával. Érvelése azonban nem talált, nem találhatott meghallgatásra. Arra hivatkozott ugyanis, hogy a világranglistán a magyarok közül ott volt a legjobb háromban, ezzel pedig feljogosítva érezte magát, hogy egyéniben is pástra lépjen a kínai fővárosban.
Okfejtése erősen támadható. Egyrészt nem Varga Gabriellát, hanem a védettséget élvező Knapek Edinát előzte meg a rangsorban, és őt sem a kvalifikáció legvégén, hanem a hajrában egyetlen hét erejéig. Másrészt pedig nagyon is jól tudta, hogy nem a világranglista számít, hanem az említett hét versenyen felmutatott négy legjobb eredmény. Ez pedig nem neki kedvezett.
A lányok a kapitánnyal egybehangzóan állítják, hogy Virginie az olimpián minden adandó alkalommal feszültséget keltett, deviáns viselkedésével mindannyiukat alaposan felbőszítette. Bernát nem kér Ujlakyból, Ujlaky nem kér Bernátból, további együttműködésük elképzelhetetlen.
Virginie édesanyja szentül hiszi, hogy lánya a legjobb tőrvívó a világon, és ha a fene fenét eszik, ezt akkor is bebizonyítja mindenkinek. Azt sem Ujlaky Virginie találta ki, hogy Franciaország után Magyarországon kéne szerencsét próbálni, hanem a mama. A mellékelt ábra tanúsága szerint azonban itt is zsákutcába futott. Mi lesz vajon a következő állomás, ha nem sikerül rendezni a konfliktust?
Honlapunknak adott interjújában a vívóhölgy azt állította, hogy Franciaországban és az Egyesült Államokban is szívesen látnák, sőt még Ausztriába és Németországba is hívják. Virginie nem győzi hangsúlyozni, hogy nálunk minden sokba kerül, rengeteget felemészt a lakásfenntartás és az alapvető szükségletek finanszírozása, Amerikában viszont a lehető legjobb körülmények között vívhatna és még az egyetemi tanulmányait is fizetnék. Mi tart vissza, Virginie?