Stephen King nagy Boston Red Sox-drukker. Ha teheti minden mérkőzésen ott ül a Fenway Parkban, mindez a Tampa Bay Rays ellen sem volt másként . Ám olyan izgalmakban volt része, amit talán még egyetlen könyvében sem közvetített az olvasók felé.
No, de kezdjük szépen sorban, hiszen a Tampa Bay otthonában lejátszott két találkozón is történtek említésre méltó események. Az elsőn Matszuzaka Daiszuke megmutatatta a kissé megilletődötten játszó Tampának, milyen is az igazi rájátszás. Az első 6 inningben nem tudott ütésből basere kerülni a hazai csapat. 2-0-ra nyert a Boston.
A második találkozótól azonban ráérzett a ritmusra a floridai csapat és egy igazán fordulatos, szoros harcban 9-8-ra nyert tizenegy inning alatt a Tampa Bay Rays. 14 hazafutás (7-7 mindkét oldalon) már jelezte, hogy aki túl akar jutni a másikon, annak támadójátékot kell játszania.
A Rays pályaelőnyét elveszítve költözött át Bostonba. A Fenway Parkban található egy nevezetes része a pályának. Ez a baloldalon húzódó 11 méteres fal, az úgynevezett Green Monster, avagy a Zöld Szörny.
Aki ezt túl akarja ütni, annak már komoly játékosnak kell lennie. Uptonnak, Penának és Longoriának azonban nem okozott gondot a szörny átütögetése, annál inkább a hazaiaknak. A Rays ott folytatta, ahol abbahagyta a második mérkőzésen, és a két találkozón 22-5-re lemosta a pályáról a Red Soxot, éppen ezeknek a hazafutásoknak köszönhetően.
Jött az ötödik mérkőzés, amit sokat fognak még emlegetni. Szenvedett a Boston, egy győzelemre volt a továbbjutástól a vendégcsapat. Scott Kazmir jó dobóteljesítményének, valamint a támadósor szárnyalásának köszönhetően 6 inning után 7-0-ra vezetett a Tampa Bay.
Három inning volt hátra, a kispad mögött Kazmirt ünnepelték a társak, amikor jött J. D. Drew és vezetésével (2 futásos hazafutás, egy beütött futó) és pillanatok alatt megfordította a Boston a meccset. Ez volt ennek az évtizednek a legnagyobb fordítása. (Korábban, még 1923-ban a Philadelphia Athletics jött vissza 0-7-ről rájátszásban.)
Ekkor következhetett a mindent eldöntő utolsó mérkőzés. Ismét tipikus rájátszás hangulatú mérkőzést láthatott a St. Petersburg-i nézősereg. A dobók (Garza Lester ellen) uralták a feszült hangulatú összecsapást. Két fáradt csapatot láthattunk, de Willy Aybar hazafutásának köszönhetően 3-1-re nyert a Tampa.
A Rays-játékosok fantasztikus teljesítménnyel rukkoltak elő, ám nem sok idejük marad a pihenésre. Nem úgy a Philadelphia Phillies alakulatának. Ők már szerdán továbbjutottak a Los Angeles Dodgers ellen, így egy héttel tovább készülhettek a csütörtöki első, St. Petersburgben megrendezendő találkozóra.
Nem volt azonban könnyű a széria. Inkább lelkileg, semmint fizikailag volt megterhelő. A második mérkőzés előtt ugyanis elhunyt a vezetőedző, Charlie Manuel édesanyja, de a szakember nem hagyta cserben a csapatot, sőt, az idény legjobb taktikáját kidolgozva aránylag simán vezette tovább övéit.
Persze a csapat is kellett a továbbjutáshoz és a Philadelphia legnagyobb erőssége pont a csapategységben rejlik.
Philadelphiai gárda a nagy amerikai profi bajnokságokban (amerikai futball, jégkorong, kosárlabda) a 2000-es években még nem tudott bajnoki címet nyerni. Ezt érzik a Citizens Bank Parkban, ahol a közönség leírhatatlan hangulatot teremtett az egész rájátszásban.
Két, a hazai pálya előnyét élvező csapat összecsapása várható, egy idegenbeli győzelemnek sorsdöntő hatása lehet. A trófeát az emelheti a magasba, aki hamarabb eljut a négy győzelemig.