Kicsit körülnéztem a CD-részlegen, mert itt a legolcsóbb. Tudom, az iPod, az mp3 idejében ki vesz már CD-t, de a Genesis The Platinum Collection albumát 12.99 AUD-ért (mintegy 1900 HUF-ért) nem fogom otthagyni…
Mentem tovább, a másik kedvenc helyemre. A Queen Victoria Market nem csak azért kihagyhatatlan Melbourne-ben, mert egy város piaca része a helyi kultúrának, hangulatnak, de itt a legnagyobb a kínálat gyümölcsből, és ami a legfontosabb: itt lehet kapni a legjobb áron isteni mangót.
Sajnos az idei mangószezon a legkevésbé sem csúcs, drága és nincs akkora választék, mint néhány éve. A zöldséges haverom (évek óta nála vásárolok, nem kis mennyiségben) megdumált, hogy a honey gold mangó szenzációs. Vettem gyorsan egy ládával (16 db).
Boldogan indultam vissza a Melbourne Parkba: néhány napra megoldottam az ellátásom mangóból (a szőlő és a passion fruit csak a hab a tortán). Jól nézhettem ki a láda mangóval a hónom alatt, amint beléptem a sajtóközpontba. Nem zavart különösebben, ki mit gondol, a mellettem ülő olasz kollégának (Rino Tommasi, a tenisz legnagyobb élő statisztikusa) elmagyaráztam, és ő megértette a szenvedélyem.
Siettem fel a centerre, mert Djokovics még küzdött a bosnyák (hivatalosan amerikai) Delic ellen. A selejtezőben elbukott, de szerencsés vesztesként a főtáblára került 26 éves szervagép alaposan próbára tette a címvédőt. A negyedik játszmában 5:4-nél két labdája volt az egyenlítéshez, a szerb szervált. A rövidítésben szó szerint egy hajszálon múlott, hogy nem húzott el 4:1-re.
Djokovics labdamenet közben felemelte a kezét, mert szerinte ellenfele hosszút ütött. Huncutul mosolyogva kért elnézést a tettéért, és a pálya árnyékos részébe húzódva várta a videó visszajátszást a kivetítőn. Ha nincs igaza, elhamarkodottan döntött, Delicé a pont. A kimerevített kép láttán hatalmasat morajlott a Rod Laver Aréna publikuma, a labda és az alapvonal közé talán egy hajszál fért volna oda: out!
Roddick és Santoro előadását a Hisense Arénából a helyemről követtem tévén. Két teljesen ellentétes stílus. Az amerikai minden, ami a francia nem és fordítva. Roddick az erő, a dinamizmus, a bombaszerva. Santoro, a bajnokság legidősebb férfi indulója (36 éves) a finomság, a finesz, a játékosság megtestesítője. Azért találtam hasonlóságot: mindkettőnek hatalmas szíve van!
A találkozó azt hozta, amit várni lehetett: látványos, szórakoztató teniszt, meglepetés nélkül. A mérkőzés végén a versenyigazgató, Craig Tiley köszöntötte pezsgővel és egy borítékkal a tahitin született genfi lakost. Az idei Australian Open a 66. Grand Slam versenye, ami rekord a maga nemében, ráadásul Fabrice Santoro bejelentette, hogy a szezon végén valószínűleg visszavonul. Szinte hihetetlen, de 1991-ben indult először Melbourne-ben.
Az ausztrál Tomic meg sem született, Nadal négy-, Djokovic hároméves volt. Santoro itt érte el a legjobb Grand Slam eredményét: három éve a negyeddöntőig jutott egyéniben, párosban kétszer ért a csúcsra. A ritka szimpatikus, szerény fiú meggondolhatná magát a visszavonulással kapcsolatban, mert mindig felüdülést jelentett a játéka az atomtenisz korában.
Tegnap elfelejtettem egy apróságot. A drámai csatákat hiányolva a férfiaknál nem említettem meg Tsonga és Ljubicic parádés párbaját. Pont az ő küzdelmüket figyelve jutott eszembe, hogy alig akadt hasonló ütközet az első napokban. A tavalyi döntős francia is azok közé tartozik, akiket jó nézni.
Egyéniség, kisugárzása van, és a tenisze is élvezetes. A horvát nem egy vibráló személyiség, de teniszezni nagyon tud. Ha kicsit szerencsésebb, harcosabb, sokkal többet elérhetett volna pályafutása alatt. Emlékszem, 2002-ben például véletlenül a 3-as pályára tévedtem, ahol Wayne Ferreirával játszott. Vezetett 6:4, 6:4-re, és a harmadikban is simának tűnt minden, aztán a dél-afrikai fordított (6:7, 3:6, 5:7).
Csütörtökön nem volt ennyire sima, de Tsonga egy szót se szólhatott volna, ha három játszmában kikap. Nyert négyben, 3 óra 16 perc alatt. Ivan Ljubicic túl a harmincon már nem változik, de valószínűleg elégedett azzal, amit elért teniszezőként. A pozsonyi Davis-kupa diadal nem csak neki felejthetetlen. Érdekesen állították össze a pénteki műsort az illetékesek. Szávay Áginak újabb pihenőt adtak (majd szombaton folytatja 11-től, otthon éjjel egy), és úgy jött össze, hogy estére sűrűsödtek az érdekes események.
Meg lehet nyitni a Dokic-dossziét! A lengyelből lett dán Wozniacki (11. kiemelt) nem tudta megállítani a hazaiak új kedvencét. Ha Wozniacki, Radwanska, Azarenka vagy Cornet a téma, mindig Szávayra gondolok, ő is ott lehetne… Igaz, egyszer beelőzte őket, miért ne sikerülne másodszor?
De most Dokic a hős, és vasárnap tovább menetelhet, mert Ivanovics helyett Klejbanova vár rá a negyedik fordulóban. Az orosz elbúcsúztatta a tavalyi finalista szerbet, aki a Roland Garros diadala óta vergődik. Persze, ha Dokic úgy játszik vasárnap, mint ma, akkor egy jó Ivanovics ellen sem lett volna esélytelen. Miközben a bájos Ana edző nélkül elbukott a Hisense Arénában, a centeren Roger Federer fájdalmas leckét adott Marat Szafinnak, aki egyáltalán nem játszott rosszul.
A svájci és az orosz utoljára négy éve mérkőzött Melbourne-ben, akkor az elődöntőben, felejthetetlen csatában Marat Szafin nyert az éjszakai műszakban (9:7 az ötödik szettben). Azóta Roger Federer háromszor vágott vissza, mint Ludas Matyi, de négyszer egymás után soha nem bizonyult jobbnak riválisánál. Persze az efféle statisztikák nem sokat jelentenek, mondhatnám semmit.
A két klasszis este tíz előtt tíz perccel kezdett, de a szenzációsan teniszező Federernek köszönhetően éjfél előtt 20 perccel be is fejezték (6:3, 6:2, 7:6). A bajnok egy bámulatos fonák egyenessel tett pontot a történet végére. Szerencsére nem az döntött, hogy a rövidítésben, 3:1-nél, Szafin második szervájánál lábhibát jelzett a vonalbíró. Nem kizárt, hogy Szafint utoljára láttuk az Australian Openen… Remélem, nem!
A svájci legközelebb Tomás Berdych ellen lép pályára, bár biztos jobban örült volna honfitársának, Wawrinkának. A 23 éves cseh nálam a Ljubicic-halmazba tartozik: több van a játékában, mint ami eddig kijött belőle. Hiába verte az athéni olimpián Federert, szinte elképzelhetetlen, hogy ez most megismétlődjön.
Maradhatnék még a Melbourne Parkban, Bagdatisz és Fish este 11-kor kezdett a Hisense Arénában, de ez nem zavarta őket abban, hogy az első gémet 14 percig játsszák. Bármi lesz a vége, a győztes komoly hátrányban lesz Djokovics ellen, és ez nem fair!
Kapcsolódó anyagok:
A kicsi, a nagy, a Randy és az indián