Túlzás volna azt állítani, hogy tökéletesen átálltam: hétfőn, illetve már kedden éjjel negyed kettőkor értem a szállásomra, gyorsan lefeküdtem, de fél hatkor felébredtem és nem sikerült visszaaludnom. Nem kell sajnálni, de hétfőn vágtam magam alatt a fát rendesen. Az igazi okát nem tudom, de gyakorlatilag egész nap nem ettem, és ami még nagyobb hiba volt, egy pohár tejeskávé kivételével semmit nem ittam. Az ágyban, elalvás előtt döbbentem rá, mekkora hülye vagyok. Ráadásul hiába próbáltam árnyékban maradni Szávay meccse alatt, a homlokom megégett. Mondanám, hogy veszélyességi pótlékot kellene kérnem az engem ideküldőtől, de akkor leginkább magamnak nyújthatnám be a számlát. Senki nem kényszerített, hogy tizennyolcadszor is a helyszínen kövessem az Australian Open eseményeit.
KÉPGALÉRIA AZ AUSTRALIAN OPEN MÁSODIK NAPJÁRÓL!
BLOG, 1. NAP: Tündérmesék és örökzöldek a nyitányon
Most, hogy kipanaszkodtam magam, ideje a teniszre koncentrálni. Nem mehetek el szó nélkül a hétfői közlemény mellett, ami tudatta, hogy Szávay Ági és Kuhárszky Zoltán befejezte a közös munkát. Bevallom, meglepett a Budapestről érkezett hír. Ágival alig egy órával korábban készítettem interjút és természetesen mikrofon nélkül is váltottunk néhány szót, de semmi nem utalt a szakításra. Ugyan szokatlanul felszabadult volt, aminek inkább örültem, ezért nem kutattam az okát. Annak tulajdonítottam, hogy a vereség ellenére azt érzi, kezd visszatalálni régi önmagához. Nem először tévedtem, mentségemre annyit, a női lélek megfejtésében ritkán jeleskedtem.
Pár gondolatot azért megosztanék a válás kapcsán. Az összes edzői állás közül, talán a női teniszedzőké a legbizonytalanabb. Ebben a műfajban a játékos-edző képlet annyira bonyolult, az ismeretlenek száma oly sok, hogy racionálisan nem lehet közelíteni a megoldáshoz. Az alapvető probléma, hogy a munkavállalónak kell, kellene irányítania, fegyelmeznie, minősítenie a munkáltatót (lévén a játékos alkalmazza, fizeti a mestert). Ha valaki tud hasonló viszonyról az életben, kérem, jelentkezzen. Erre a feloldhatatlan ellentmondásra eddig nem találtak megoldást, igaz arról sem tudok, hogy nagyon kerestek volna. Ez van, működik a rendszer, néha vannak áldozatok, de a szabályokat, ezen a fronton senki nem készül újra írni.
Nem kell tehát ezt az egészet túlértékelni. Szávay és Kuhárszky, Ági és Tücsi jobbnak látta befejezni. Kulturáltan, barátságban váltak el, amennyire tudom, senki nem haragszik a másikra. Az mondjuk egy kicsit furcsa, hogy miközben a mester legalább nyolc éve egyengette a tanítvány útját, segítette a fejlődését, alig két hónapja dolgoztak maximálisan együtt. Egészen tavaly őszig a kiváló trénernek mindig voltak Ági mellett más játékosai és feladatai. Az utolsó egy évben kritizálták is őt eleget emiatt, ebben látva a megtorpanás, a visszaesés okát, de sokáig őt igazolta az élet, jöttek az eredmények. Lehet, a szokatlanul hosszú és eredményes kapcsolatnak pont az volt a titka, hogy Ági gyakran készült, utazott, versenyzett más edzővel. A döntéseket persze ilyenkor is Kuhárszky hozta, ő irányított és működött a felállás. Egyszer talán majd megtudjuk, mi is történt pontosan az elmúlt napokban, hetekben, mi vezetett a viszonylag váratlan szakításhoz. Persze, lehet, értelmetlen titkot keresni ott, ahol nincs. Ráadásul, mint már jeleztem, az a normális a profi teniszben, ha az edzőket úgy váltogatják, mint más a fehérneműt. Hívhatják a mestert Jimmy Connorsnak, vagy Brad Gilbertnek, a sorsuk hasonló. Vannak még minősített esetek: az edző elveszi tanítványát, valamelyik szülőből lesz tréner, nincs egyáltalán edzője a játékosnak, de ezek egy másik fejezetbe tartoznak.
Kedd délelőtt azért elsétáltam a Hyattbe és a portárol felhívtam Kuhárszky Zoltánt. Csomagolt, de nem tette le a telefont. Magánbeszélgetést folytattunk, remélem érthető, ha most nem idézek tőle semmit. A hangjában éreztem némi csalódottságot, de ez talán inkább annak szólhatott, hogy aggódik kicsit Ági jövője miatt. Az övéért valószínűleg nem kell: van annyira nemzetközileg elismert és ismert szakember, hogy sokáig ne maradjon munka nélkül.
A kedd legizgalmasabb meccsének a Hewitt-Gonzalez csata ígérkezett a Rod Laver Arénában. Az egykori világelső ausztrál sérülései, operációja és öt hónapos kihagyása miatt a hetvenedik helyre csúszott vissza a ranglistán és a menedzsere szerint közel áll ahhoz, hogy 28 évesen befejezze a teniszt. Ha rövid időn belül nem sikerül a legjobbak közé kerülnie, nem fogja erőltetni. Hewitt 2005-ben, Gonzalez 2007-ben játszott döntőt a Melbourne Parkban. A chileit a 13. helyen emelték ki, de a múlt pénteki sorsolás óta nem érezte, hogy ez előnyt jelentene a számára. Színesíthetném, fokozhatnám még a drámát, de elkezdődött az előadás.
Bevallom, nem örültem, amikor a harmadik szett elején ott kellett hagynom a meccset, mert a 21-es pályán bemelegített Czink Melinda és Sorana Cirstea. A ranglista alapján román sikerre lehetett fogadni, de, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor Szávay is versenyben volna még. Az elmúlt hetek eredményei alapján nyugodtan bízhattunk Czink győzelmében. A fiatal bukarestit hiába tartják számon a legígéretesebb ifjak között, zavarba hozható és nem stabil a játéka.
Melegebb volt, mint hétfőn és a megerősödött szél sem segített a természet erőivel folytatott küzdelemben. A 26 éves magyar nem ijedt meg a román dinamikus játékától, nagy szerváitól. A játék minden elemében fölé nőtt: bátran, pontosan, okosan teniszezett. Az alapvonalról kiszorítósdit játszva lőtték a labdát és ezekből a párbajokból rendre Czink jött ki jobban. Az első játszmában 1:1 után hagyta állva a sokat hibázó románt (5:1). A másodikban 2:2-nél küldte padlóra Cirsteát: előtte ugyan, először és utoljára semmire bukta el a saját adogatását a budapesti, majd rendezve gondolatait meg sem állt 5:2-ig. Közben kétszer is hálóról lecsorgó labda miatt emelte fel a kezét és ellenfelétől is kapott értékes ajándékot kettőshiba formájában. De nem ezért nyert! Igaz az első meccslabdájánál ő ütött két rossz adogatást egymás után, de szerencsére belefért. Biztosan bizonyult jobbnak 6:2, 6:2-re.
Siettem vissza a centerre, ahol a döntő szett kezdődött. Nem tartott sokáig. Gonzálezt ápolták többször, de a játékban ő volt a gyorsabb. Nem vállalok nagy kockázatot, ha kijelentem, hogy nem Hewitt lesz a következő ausztrál, aki Melbourne-ben Grand Slam versenyt nyer. A sportszerű ausztrálokat persze lázba hozná egy hazai siker esélye, de e nélkül is naponta dőlnek meg a néző csúcsok. Lehet, igaza van annak a tegnap idézett illetékesnek, aki állította, hogy a profi teniszre nincs hatással a recesszió?