Akik látták Novak Djokovics és Stanislas Wawrinka januári, melbourne-i, 5 óra 2 perces drámáját, biztos, emlékeznek rá. Valószínűleg a szerb sem felejtette el, mert hiába játszotta sorozatban a 14. Grand Slam elődöntőjét, míg ellenfele az elsőt, a legelejétől a svájci dominált a pályán. Nem sokszor láttam annyira gyengén teniszezni Djokovicsot, mint ahogy a nyitójátszmában tette. Tanácstalanul, szokatlanul sokat hibázva, a szerváját háromszor elbukva szenvedett. Elég kilátástalannak tűnt a helyzete, mert amíg ő árnyéka volt önmagának, Wawrinkán nem hogy nyoma nem volt az idegességnek, de szárnyalt, parádézott, csillogott. Novak Djokovics azonban nem véletlenül világelső: az első megingását kihasználta a svájcinak és valahogy kimászott a gödörből. Az ötödik játszma harmadik játéka 21 percig tartott, 30 labdamenettel, 12 egyenlővel és 5 bréklabdával. Az Arthur Ashe stadion közönség többször felállva ünnepelte a két gladiátort. Ezt az ütközetet még megnyerte Wawrinka, de érezhető volt, hogy fogytán az üzemanyag a tankjában. A csata annyira fizikális szintre jutott, hogy abból csak a szerb kerülhetett ki győztesen. A pályáról távozó Wawrinkát legalább húszezer szurkoló jutalmazta vastapssal.
 |
|
| Stanislas Wawrinka | |
„Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy Wawrinka volt a jobb játékos a mérkőzés jelentős részében. Agresszívan és jobban teniszezett, míg én csak próbáltam versenyben maradni, küzdeni és hinni abban, hogy a végén valahogy nyerhetek. Mentálisan sokat segített, hogy tudtam, tapasztaltabb vagyok az ilyen kiélezett helyzetekben, még akkor is, ha a meccs elején nagyon izgultam”- magyarázta sportszerűen Novak Djokovics, aki sorozatban negyedszer, összességében ötödször jutott a US Open döntőjébe (győzni eddig egyszer tudott – 2011-ben).
„Úgy éreztem, hogy amíg fit voltam, bírtam fizikálisan, addig én irányítottam a meccset, jobban játszottam, mint ő. De nem véletlenül ő a világelső, most is megtalálta a megoldást. Összességében elégedett vagyok, megint megmutattam, hogy a legjobbak ellen is van esélyem”- értékelt Stanislas Wawrinka, aki közel állt ahhoz, hogy tenisztörténelmet írjon. Ő lehetett volna az első a US Open történetében, aki a címvédőt és a világelsőt is legyőzi két egymást követő mérkőzésen.
A második elődöntőre alig félháznyian maradtak az arénában, ami elgondolkodtató. Rafael Nadalt persze ez nem zavarta annyira és azonnal elvette Richard Gasquet adogatójátékát. Az egy fogadóelőnyből egy brék elégnek bizonyult az első játszmához. A második hasonlóan indult, de a francia megmutatta, nem érdemtelenül jutott a legjobb négy közé. Az egyébként is látványos fonákjával eredményesen rombolt és egy pontra állt attól (4:3, 40:15), hogy a szettért szerválhasson. Nadal azonban a legfontosabb pillanatban jól koncentrált, majd hozta a rövidítést és a hajrá már inkább egy bemutatóra emlékeztetett.
„Az első játszmában jól játszottam, ami mindig nagyon fontos egy ilyen mérkőzésen. Úgy tűnt a másodikban is irányítok, de aztán minden megváltozott. Richard jobban kezdett teniszezni, én pedig visszaestem. Szerencsém volt, hogy 3:4, 15:40-nél két jó adogatást tudtam ütni. A második szett megnyerése nagy előnyt jelentett”- mondta Rafael Nadal, aki egy kérdésre válaszolva komoly csalódottságának adott hangot Madrid újabb kudarca miatt.
„Az egész ország és a város is nagyon sokat dolgozott, hogy esélye legyen. Úgy éreztük megérdemelnénk. Csalódott vagyok, mert Spanyolországban mindenki nagyon elkötelezett az olimpiai mozgalom mellett. Az nagyon meglepett, hogy már a szavazás első fordulójában kiestünk. Ez nem volt fair, azok után, hogy sokadszor kandidáltunk. De néhány év múlva újra megpróbáljuk”- kommentálta Nadal a 2020-as olimpiai helyszínről szóló döntést.
Rafael Nadal és Novak Djokovics hétfőn 37-szer mérkőzik egymás ellen (Nadal 21-15-re vezet). A spanyol azt mondta, egy US Open döntőben nem az ellenfél a fontos, hanem a verseny megnyerése. Szívesebben játszana valaki mással, mert hülye lenne, ha nem úgy gondolkodna, hogy jobb egy könnyebb ellenfél, akinek a legyőzésére nagyobb az esély.