Nyilván nem szorul a védelmemre az egykori kiváló középtávfutó, mégsem hallgathatom el a tényt: még nem rendeztek olyan olimpiát, amelynek az összes versenyére valamennyi kinyomtatott belépő elkelt. Akadtak, persze, „vattázott” helyszínek – az országot, illetve a várost most nem említeném, mert elkanyarodnánk a témától… –, ám mutassanak olyan eladási szakembert, aki telt házat garantál, mondjuk, a Kanada–Dél-Afrika női labdarúgó-találkozóra, nem is beszélve a Kolumbia–Koreai NDK slágermérkőzésről.
Minden olimpián akadnak érdeklődők, akiknek mindegy, mire vesznek jegyet; a lényeg, hogy elmondhassák, jelen voltak. A példa nem másodkézből való, magam voltam fültanúja a két gyerekkel négytagú, együttvéve alig három és fél mázsás amerikai család jegyvásárlásának a ’96-os olimpián. Mi az a wrestling? – kérdezte a pénztárosnőtől a családfő, mire azt a választ kapta, hogy itt is gyűri egymást két izomember, kábé úgy, mint a tévében, csak itt nincs kötél a küzdőtér körül, és a birkózókat nem dobálják ki a nézők közé. Jó, akkor kérek négy jegyet! És mi az a handball? Labdával játssza két csapat, olyan kapura, mint amilyen a soccerben van, ütő viszont nincs a játékosoknál. Ez jól hangzik, kérek négy jegyet! És a fencing? Hát az a fencing. Akkor adjon rá négyet! És tényleg, nem teljesen mindegy, mit néznek, miközben falják a popcornt és vedelik a kólát?
Na, ez az a jegyeladási módszer, ami Londonban már nem megy. Az atlétikai versenyeken gyaníthatóan telt ház lesz, ugyanakkor meglepődnék, ha a nekünk, magyaroknak oly kedves öttusán egymást taposnák a nézők; már csak a brutális jegyárak okán sem lesz így. A férfiak versenyére 147 fonttól kaphatók belépők; ha valaki megelégszik a lovaglás, plusz a vegyes szám (lövészettel spékelt futás), valamint a díjátadó ceremónia látványával, az már 117 font leperkálásával is jelen lehet. (Momentán 356 forint ér egy angol fontot.) Mondok mást: aki éppen ma a női pólóra gerjedne, még kap jegyet, két mérkőzést is megtekinthet potom 79 fontért. Műugrásélményt azonban már csak 170-ért kaphat, viszont a női íjászok csütörtöki selejtezőjét kihozhatja 87 fontból. Viszont aki a végküzdelmekre kíváncsi, annak már 124-et kell fizetnie. Magam korántsem lepődöm meg, hogy a vívás jegyeit sem kapkodják: a női tőrcsapatok küzdelmeit 84 fontért árulják, de ez a jegy csak az elődöntőig érvényes; aki az arany- és a bronzmeccs iránt érdeklődik, annak 85-öt kell leszurkolnia, igaz, ennyiért eredményhirdetést is kap.
Nézve a Federer hétfői mérkőzésén az unokájával szinkronban ásító nagymamát, Wimbledonba sem a „vájtszemű” teniszbarátok vettek jegyet. Viszont a néni határozottan a „fele” volt az amerikai családfőnek…
JEGYZET.„A Magyar Olimpiai Csapat vezetése sajnálattal tapasztalta, hogy első londoni olimpiai bajnokunk, Szilágyi Áron éremátadó ünnepségén a magyar himnusz nem megfelelő verziója hangzott el – tudatta a magyar csapat hivatalos...
Tovább a teljes cikkhez »
Amikor majd az élménybeszámoló-körútját tervezi, Szilágyi Áron nem hagyhatja ki Gödöt és vonzáskörzetét; az ott élők ugyanis – a vasárnap esti brutális viharnak „köszönhetően” – nem láthatták fényes sikerét. Csupán...
Tovább a teljes cikkhez »
JEGYZET. „Nagyobbat nem is rúghattam volna magamba” – értékelte a 400 méteres vegyes úszás előfutamában nyújtott teljesítményét Cseh László, és a magyarázkodáshoz szokott sportkedvelő nem hitt a fülének. A kapitális betlire nem...
Tovább a teljes cikkhez »