Cseh Lacinak innen is van visszaút

Szerző: Jakab JózsefLétrehozva: 2012. július 29. 11:40
JEGYZET. „Nagyobbat nem is rúghattam volna magamba” – értékelte a 400 méteres vegyes úszás előfutamában nyújtott teljesítményét Cseh László, és a magyarázkodáshoz szokott sportkedvelő nem hitt a fülének. A kapitális betlire nem keresett nevetséges magyarázatokat, nem mondta, hogy túl hideg – netán szokatlanul meleg – volt a víz, hogy a sportolókat szállító busz sofőrje eltévedt, ezért késve érkeztek a verseny helyszínére, és még az úszószemüvege se párásodott be.


 

Trénere, Turi György szerint „Laci olyan utolsó száz métert úszott, ami után a serdülőkorú versenyzőt is letolja az edzője”. Majd hozzátette, hogy megbeszélték, verseny közben magával foglalkozzon, és semmiképpen se Phelpsszel. Csakhogy egy dolog a hideg fejjel kidolgozott taktika, és egy másik az, amikor az ember élete legfontosabb versenyén vetélkedik. Kire (mire) figyeljen egy versenyző, mint a legnagyobb vetélytársra, az élő legendára, a tizennégyszeres olimpiai és huszonhatszoros világbajnok zsenire? Cseh joggal gondolhatta, hogy az a tempó, amit az amerikai úszik, csak-csak elég lesz a döntőre… (Utóbb derült ki, hogy ugyanerre gondolt a nagy Michael is; amikor hét (7) századmásodperccel megelőzte a magyart, biztos volt abban, hogy döntős. Kisvártatva rádöbbent, hogy utolsóként éppen csak becsorgott a fináléba.)

Ez a rémálom alighanem sokáig kísérti Cseh Lászlót. Egy klasszis úszó tizedmásodpercre megmondja, milyen részidőket úszott, egyszerűen nem csaphatja be magát. Csehnek most sikerült; azt mondják az okosok, hogy Phelps elaltatta őt. Ugyan. Az amerikai minden idők legeredményesebb úszója, zsenialitása azért odáig nem ér föl, hogy tudja, ezzel a hét századmásodpercnyi különbséggel még éppen odaér a fináléba, egyik legnagyobb vetélytársa pedig éppen kiesik.  

Cseh László – bármekkora klasszis is – eddig mindig alulmaradt Phelpsszel szemben. Egyszer – a 2005-ös montreali világbajnokságon – a magyar nyerte az aranyérmet, csakhogy akkor az amerikai nem indult. Cseh örült is, meg nem is; nyert, a legyőzöttek között nem volt a már akkor is verhetetlennek tartott amerikai, vagyis számára az a diadal nem volt teljes értékű. Később a helyzet annyiban romlott, hogy feltűnt Ryan Lochte, azaz már nem is egy, hanem két akadály tornyosult Cseh előtt.

A londoni döntőt Lochte fölényesen nyerte, ne is foglalkozzunk azzal, mi lett volna, ha Cseh László is ott van a mezőnyben. Gondoljunk inkább arra, hogy van még két fellépése az olimpián; aki ilyen kíméletlenül kritikus önmagával, annak még egy ilyen mély gödörből is van visszaút.

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Fazekas egy milligrammja, nincs Schmitt
JEGYZET. „Szurkoljunk a magyar küldöttség a nehézségek ellenére is minél sikeresebb szerepléséért!” – szólította fel honfitársait közleményében dr. Czeglédy Csaba ügyvéd. Az ügy komolyságára való tekintettel javaslom, hogy ne...
Tovább a teljes cikkhez »

Címkék: 2012_london
 
AJÁNLOTT OLDALAK
 » love.hu
 » ingatlanok.hu
 » book.hu
 » Utasbiztosítás a Biztosítók.hu-n
 » biztositok.hu
 » data.hu