Csakhogy a másik oldalon igazi varázslók kábítottak, a szakemberek sem hittek a szemüknek a végeredmény (127:76) láttán. A Magic Johnson, Michael Jordan, David Robinson, Scottie Pippen, John Stockton ötös alighanem minden idők legjobb csapata, amely csak az olimpia vége felé léphetett fel ebben a szereposztásban, ugyanis Stockton sérülten kezdte a tornát, és kényszerből a 203 centi magas Pippen játszott irányítót. A zsenik mindössze percekig lehettek a pályán, mert a „maradék” is játszani szeretett volna. Hogy érzékeltessem a kispad erejét, elsőként Larry Birdöt említeném, aki a Boston Celtics gárdáját vezette bajnoki címtől bajnoki címig, és aki akkor már krónikus derékfájdalmakkal küszködött. Nem is ült a cserepadon, inkább hason feküdt előtte, aztán, amikor szóltak neki, hogy bemehet, akkor feltápászkodott, dobott két-három triplát, majd visszafeküdt a helyére. Beszállhatott még Charles Barkley, Clyde Drexler, Patrick Ewing, Chris Mullin, Karl Malone, és volt velük egy valódi amatőr, Christian Laetttner is. Mi több, játszatták is; belefért.
Most ott tartunk, hogy a komplett amerikai kispad fölugrott, amikor 82-nél egyenlítettek a litvánok ellen. Ebben a csapatban LeBron James, Carmelo Anthony és Kobe Bryant a vezéregyéniség, mondhatni a jelen Jordanje, Pippenje, Johnsonja, mind-mind remek játékos, mondhatni, dream player, csakhogy a csapat nem Dream Team. Már a ’96-os gárda sem volt az, a sorrendben Dream Team 3. – merthogy a ’94-es világbajnokságon szerepelt együttes volt a kettes számú –, pedig öten maradtak a barcelonai együttesből, és csatlakozott hozzájuk Olajuwon, továbbá az üstökösként berobbanó Shaquille O’Neal. A játék sem volt annyira cizellált, mint a négy évvel korábbi, ráadásul a „barcelonaiak” átlagban 43,75 ponttal verték a vetélytársakat, a ’96-osok „csak” 31,8-cal…
A 2004-es olimpiai szégyen – az elődöntőben vereség a későbbi győztes argentinoktól – után Pekingben ismét nyertek az amerikaiak, a már említett James, Anthony és Bryant már akkor ott volt a csapatban, és nem kizárt, sőt, valószínű, hogy Londonban is az Egyesült Államok végez az élen. Jó kis csapat, megérdemelné. Csak ezt a „drímtímezést” kellene elfelejteni…
VÉLEMÉNY. A szövetségi kapitány bírálja az orvosokat, az orvosok pedig a taktikát. Mindenki ért itt mindenhez, és mindig a másik a hibás. Azonban nem biztos, hogy erre lenne szüksége a magyar úszósportnak egy olimpia árnyékában....
Tovább a teljes cikkhez »
VÉLEMÉNY. Nosztalgiával vegyes szomorúsággal tapasztalom, hogy az olimpiáról lassan kikopnak a népi hősök. A nyeretlen kétévesek, a csetlő-botlók, az esők-kelők. Akiket a szurkolók éppen azért szerettek meg, mert rémesen...
Tovább a teljes cikkhez »
VÉLEMÉNY. A szerdai nap nemcsak a magyar úszósikerekről szólt. Verrasztó Dávid arcpirító teljesítménnyel tette le a névjegyét a 200 vegyes előfutamában Londonban, és még az sem lenne meglepetés, ha kiderülne, szándékosan tett...
Tovább a teljes cikkhez »
Lord Coe-t, az olimpia szervezőbizottságának elnökét napok óta támadják a belépőértékesítés kapcsán: a főnök aligha gondolt arra, hogy éppen „jegyfronton” éri össztűz. Való igaz, feltűnően sok a gazdátlan szék; még olyan...
Tovább a teljes cikkhez »
JEGYZET.„A Magyar Olimpiai Csapat vezetése sajnálattal tapasztalta, hogy első londoni olimpiai bajnokunk, Szilágyi Áron éremátadó ünnepségén a magyar himnusz nem megfelelő verziója hangzott el – tudatta a magyar csapat hivatalos...
Tovább a teljes cikkhez »
JEGYZET. „Szurkoljunk a magyar küldöttség a nehézségek ellenére is minél sikeresebb szerepléséért!” – szólította fel honfitársait közleményében dr. Czeglédy Csaba ügyvéd. Az ügy komolyságára való tekintettel javaslom, hogy ne...
Tovább a teljes cikkhez »