Hozzászokhattunk már, hogy minden egyes világbajnokságra kvalifikálják magukat olyan nemzetek válogatottjai, amelyek nem tartoznak ugyan a klasszikus futballnagyhatalmak közé, de talán pontosan ezért elszánt játékukkal – amivel a nagyokat is képesek meglepni – kis túlzással a fél világ elismerését kivívják.
Az idei dél-afrikai tornára is eljutott pár ilyen kiscsapat, elég ha csak Észak-Koreát vagy Új-Zélandot említjük. Nem szabad azonban megfeledkezni Hondurasról, amely ezen a vb-n, a fent említett „milliók kedvence” cím első számú várományosa lehet.
A CONCACAF-zóna utolsó selejtezőkörének végén drámai körülmények között kiharcolt kvalifikációnak hatalmas értéke van a hondurasiak számára, hiszen fennállásuk óta ez csupán a második olyan torna lesz, amelyen részt vehetnek: az első még 1982-ben volt, vagyis közel három évtizeddel ezelőtt.
El kell azonban ismerni, hogy ez a mostani sikerük legalább akkora meglepetésnek számít, mint a ’82-es, hiszen 2006-ban a selejtezők végső fázisába sem jutottak el, ám akkor gondoltak egy nagyot és leszerződtették a kispadra a kolumbiai Reinaldo Ruedát, akivel a saját magukkal szembeni elvárásaikat is túlszárnyalták – igaz, ehhez külső segítségre is szükségük volt, hiszen az elveszettnek hitt harmadik helyet és vele együtt a vb-kvalifikációt az Egyesült Államok hathatós segítségével sikerült csak megkaparintani.
Legnagyobb erősségüknek a középpályássort tartják, ahol a Tottenham még mindig csak 25 éves kiválóságára, Wilson Palaciosra hatalmas teher hárulhat, hiszen egyrészt ő a legmagasabban jegyzett játékosa a csapatnak, ennek megfelelően az elvárások is magasabbak vele szemben. Másrészt pedig Honduras elsősorban a védekezést tartja szem előtt, így támadásban a kontrákra fognak építeni, amivel akár meglepetést is okozhatnak az ellenfél védelmének.
Apropó ellenfelek! Nem kerültek könnyű csoportba, hiszen Chile és Svájc mellett a spanyol válogatottal is meg kell majd mérkőzniük, arra pedig minden bizonnyal nem sokan mernének fogadni, hogy az Eb-címvédő ellen esélyük lenne. Ám érdemes megjegyezni, hogy a sikerre éhes hispánok szövetségi kapitánya óvatosságra intett a hondurasiakkal szemben, amikor kijelentette: „Sokan közülük európai topligákban bizonyítanak hétről-hétre, ami jól mutatja, hogy fizikailag és technikailag is megfelelően képzettek” – így Vicente Del Bosque.
Hátvédek: Sergio Mendoza (Motagua), Emilio Izaguirre (Motagua), Mauricio Sabillón (Hangcsu Greentown), Osman Chávez (Platense), Johnny Palacios (Olimpia), Boniek Garcia (Olimpia), Maynor Figueroa (Wigan), Víctor Bernárdez (Anderlecht)
Középpályások: Danilo Turcios (Olimpia), Ramón Núnez (Olimpia), Hendry Thomas (Wigan), Edgard Álvarez (Bari), Roger Espinoza (Kansas City Wizards), Amado Guevara (Motagua), Wilson Palacios (Tottenham Hotspur), Julio César de León (Torino)
Csatárok: Walter Martínez (Marathón), Georgie Welcome (Motagua), Carlos Pavón (Real Espana), David Suazo (Genoa)
Szövetség: Federación Nacional Autónoma de Fútbol de Honduras
Alapítva: 1951
FIFA-tag: 1951
CONCACAF-tag: 1961
Szövetségi kapitány: Reinaldo Rueda
Elnök: Rafael Callejas
Világbajnoki szereplés: 1
Legnagyobb sikerek: csoportkör (1982)
Csúcsok:
- Első válogatott mérkőzés: 1921. szeptember 14.: Guatemala - Honduras 10-1
- Legnagyobb arányú győzelem: 1946. március 13.: Honduras - Nicaragua 13-0
- Legnagyobb arányú vereség: 1921. szeptember 14.: Guatemala - Honduras 10-1
- Legtöbb válogatottsággal rendelkező játékos: Amado Guevara (134 mérkőzés, 1994-)
- Legtöbb gól a válogatottban: Carlos Pavón (57 gól, 1993-)
| 1. Egyesült Államok | 10 | 6 | 2 | 2 | 19 | 13 | 6 | 20 |
| 2. Mexikó | 10 | 6 | 1 | 3 | 18 | 12 | 6 | 19 |
| 3. Honduras | 10 | 5 | 1 | 4 | 17 | 11 | 6 | 16 |
| 4. Costa Rica | 10 | 5 | 1 | 4 | 15 | 15 | 0 | 16 |
| 5. Salvador | 10 | 2 | 2 | 6 | 9 | 15 | −6 | 8 |
| 6. Trinidad and Tobago | 10 | 1 | 3 | 6 | 10 | 22 | −12 | 6 |