- Árulja el, sokszor kerül szóba Puskás Ferenc neve a Ferencváros öltözőjében?
- Gyakran felemlegetik nekem, amikor 1953-ban 6-3-ra verte meg a nemzeti csapat Angliát. A Puskás-érát tekintik a magyar futball aranykorának, és nagyon csalódottak amiatt, ahogyan azóta a dolgok alakultak. Talán most talpra állnak, de ez időbe telik. Öt-tíz évvel vannak elmaradva Angliától, de mindent megtesznek a felzárkózásért.
- Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy Magyarországon újabb aranykor köszöntsön be?
- Az igyekezet megvan, ezt bizton állíthatom. A fő probléma az, hogy nincs elég pénz és a befektetési kedven is lenne mit javítani. A klubok nincsenek eleresztve anyagilag, de nagyon sokan örömmel látnák, ha a dolgok jobbra fordulnának. Ha több embert sikerül rávenni, hogy áldozzanak a labdarúgásra, az sokat lendíthet a dolgokon. A válogatottnál már megfigyelhető egyfajta fejlődés, amióta Erwin Koeman vette át a szakmai irányítást, és kiváló munkát végez a nemzeti csapatnál, ami optimizmusra adhat okot. A selejtezőcsoport sorsolásánál azonban nem állt a szerencse a magyarok mellé, nehéz feladat lesz ilyen képességű ellenfelekkel szemben kivívni a továbbjutást.
- Beszélne egy kicsit arról, hogyan telnek a napjai Budapesten?
- Budapest belvárosában lakunk. Szerethető város, főleg nyáron, amelyhez hasonlóhoz csak nagyon ritkán volt szerencsém Angliában. Remélem, lesz még bőven időm mindezt kiélvezni. Nagyszerűen el lehet itt ütni az időt, a város tele van szabadtéri uszodákkal és gyógyfürdőkkel, ami kiváló kikapcsolási lehetőséget nyújt. Emellett számos olyan hely van, ahol elfogadható áron lehet étkezni. Sohasem voltam azelőtt Magyarországon, hogy megkaptam az ajánlatot, és nem tudtam, mire számítsak. Ezt követően eltöltöttem itt egy hetet, és meggyőző erővel hatott rám, amit láttam. Sokkal nyugatiasabb ország, mint ahogyan azt feltételeztem. Ráadásul ahhoz képest, hogy fővárosról beszélünk, az árak is elfogadhatóak. Ha repülőre ülök, két óra alatt már otthon is vagyok, és az összes fapados légitársaság üzemeltet járatot. Télen kifejezetten hideg van errefelé, ezért is tartanak olyan hosszú szünetet a bajnokságban. Múlt decemberben, amikor hazamentem, majd a családommal együtt kora januárban visszaérkeztem Magyarországra, megcsapott a mínusz tíz fokos hőmérséklet, amikor kiléptem a repülőgépből. Ez hűen bemutatatja az itteni szélsőséges időjárást, de a nyarak valóban kellemesek.
- Beszéljünk egy kicsit az Arsenalnál eltöltött évekről. 1991 és 1997 között játszott itt. Mire emlékszik vissza legszívesebben?
- Még iskoláskoromban csatlakoztam az Arsenalhoz, így viszonylag hosszú időt töltöttem el Észak-Londonban. Nagyon szerettem ott lenni. Fantasztikus helyen sajátítottam el a labdarúgás csínját-bínját, a legjobb edzők foglalkoztak velem kiváló körülmények között. A Wenger-éra első tizennyolc hónapját az Arsenalnál töltöttem, így tanúja lehettem annak, ahogyan a klub egy magasabb szintre lép. Szerintem a legjobbkor hagytam ott az együttest, egy percet sem bántam meg abból, amit ott töltöttem. A legmélyebb benyomást az tette rám, hogy olyan játékosokkal edzhettem együtt, mint Tony Adams, Ian Wright, Dennis Bergkamp és Patrick Vieira, márpedig ők hatalmas hatással voltak a pályafutásomra.
- Tartja a kapcsolatot korábbi csapattársaival?
- Scott Marshall-lal nagyon jó barátok vagyunk. A feleségeink kiválóan megértik egymást, így sokat találkozunk, és rendkívül jól kijövünk egymással.
- Tizenhárom alkalommal szerepelhetett az első csapatban. Van olyan pillanat, amelyre kiváltképp szívesen gondol vissza?
- Az első gólom – mindössze kétszer voltam eredményes-, amelyet a Highburyben szereztem (a Southampton ellen), mindörökre emlékezetes marad. Az arsenalos pályafutásom vége felé, amikorra a szerepléseim nagy része datálható, tényleg nagyon jó volt a klubhoz tartozni, ráadásul számos változás ment végbe akkortájt. Biztosra vettem, hogy a klub egy olyan útra tért rá, amely ahhoz vezet, hogy soha nem látott sikereket érjen el.
- Volt már az Emirates Stadionban?
- A Highburybe többször is visszajártam, amikor a Gillingham játékosa voltam. Sokat hallottam már az Emiratesről, de még sosem voltam ott. Szívesen elmennék oda, hogy megnézzek egy meccset a fiaimmal.
- Mit tartogathat Ön számára a jövő?
- Most töltöttem be a 35. életévemet, így el kell gondolkodnom a folytatásról. Jelen pillanatban végzem el a B licencet, de a futballra összpontosítok, és nem szeretném, hogy bármi is elvonja a figyelmemet. Addig szeretnék futballozni, amíg csak bírom erővel, de a kispadon is kipróbálnám magam, és nem elképzelhetetlen, hogy később a menedzsmentben is szerepet vállalok. A Ferencvárosnál már felkértek, hogy a későbbiekben segítsem a szakmai munkát, és foglalkozzam a klub fiataljaival. Mielőtt ide érkeztem volna, foglalkoztam újságírással is, és diplomát is szeretnék szerezni belőle. Ez valami olyasmi, amelyhez a jövőben is kedvem lenne.
Kapcsolódó cikk: