Stamford Bridge, 41 760 néző, vezette: Mike Riley
Gólszerző: Kalou (80.) ill. Pak (18.)
A két csapat jelenlegi formáját tekintve az előző szezonnal ellentétben a londoni alakulat számított a találkozó esélyesének. A fordulót megelőzően a Chelsea vezette a Premier League tabelláját, ráadásul a Bajnokok Ligájában is fölényes győzelemmel indított – 4-0 a Bordeaux ellen.
Az MU csupán a tizennegyedik helyen tanyázott az angol pontvadászatban, és a legrangosabb európai kupasorozatban is csak egy gólnélküli döntetlenre futotta a vendégek erejéből a Villarreal ellen, az Old Traffordon.
Ennek ellenére a találkozó első helyzete Fletcher előtt adódott, de a középpályás Hargreaves beadása után a kapu mellé pörgetett. A másik oldal válaszára nem kellett sokat várni: még a tizedik percnél sem tartott a forduló rangadója, amikor Joe Cole került hatalmas ziccerbe, de az angol válogatott támadó néhány centit tévedett.
Alig telt el az első negyedóra, amikor Rio Ferdinand, tőle szokatlan módon megindult egy kontratámadással, és a hazai játékosok ezt olyannyira nem vették komolyan, hogy a védő teljesen üresen maradt az akció végére a tizenhatoson belül. Rooney ezért nem is tétovázott, megjátszotta a bekket, de Ferdinand – Cech bravúrjának is köszönhetően -, elhibázta a kihagyhatatlannak tűnő ziccert.
Két perccel később újra egy védő, ezúttal Evra tört be a hazaiak tizenhatosára, és passza után Berbatov lövését még hárította a londoniak kapusa, de a kipattanót Pak senkitől sem zavartatva lőhette a hálóba.
A folytatásban a manchesteriek a szünetig hátralévő idő nagy részében okosan játszottak, és megbecsültek minden egyes labdát. Igaz, ennek ellenére a Chelsea egyenlíthetett volna, de egy alkalommal egy tizenegyesgyanús szituációban maradt néma Mike Riley játékvezető sípja, de a hazaiaknak emellett is akadtak egyenlítési lehetőségei.
A szünetig egyetlen mindenképpen említésre méltó szituáció
történt csak ezután: a már percek óta a lábát fájlaló Edwin van der Sart a
harminckettedik percben le kellett cserélni, mert a holland kapus úgy ítélte
meg sérülése annyira súlyos, hogy nem tudja folytatni a játékot. Helyére Tomasz Kuszczak állt.
A fordulás után a Chelsea – ahogy azt várni is lehetett – mindent megtett az egyenlítésért, teljesen átvette a találkozó irányítását, és ennek köszönhetően a játék inkább a manchesteriek térfelén folyt. A londoniak azonban a mezőnyfölénnyel mit sem értek a hatvanhatodik percig, hiszen egyetlen épkézláb helyzetet sem tudtak kialakítani.
A második játékrész derekán aztán Joe Cole került újra hatalmas helyzetbe – csakúgy, mint az első játékrészben -, de ezúttal is hibázott, Kuszczakba lőtte a hatalmas ziccert. Nem sokkal később a válogatott játékos előkészítőként vállalt szerepet egy kihagyhatatlannak tűnő helyzetben, ám Nicolas Anleka lábai között elcsúszott a beadás a kaputól 3 métere…
A vége előtt tíz perccel aztán jött a csattanó: Rooney felesleges szabálytalansága után Mikel ívelt a tizenhatoson belülre egy szabadrúgást, amire a csereként beállt Salomon Kalou érkezett, és teljesen tisztán bólinthatott a kapuba.
A legvégén a manchesteri kaputól 17 méterre történt egy rendkívül vitatott eseménysor. Úgy tűnt, egy szabálytalanság után Riley szabadrúgást ítélt a Chelsea javára és kiállította a reklamáló Ferdinandot, de a hazaiak általános megdöbbenésére „csak” lefújta a rangadót…
A londoniak ezzel a hajrában mentettek pontot, amelynek köszönhetően Sir Alex Ferguson tanítványai továbbra is messze vannak az élmezőnytől a bajnoki tabellán.