A sportvezető azonban csak csüggedt, a megmentésre irányuló munkáját és elképzeléseit nem adta fel. Így jutott el a sportághoz és az egyesülethez kevés, viszont a kerülethez tősgyökeres angyalföldiként sokkal jobban kötődő Kemény Déneshez, akinél elképzelése nyitott fülekre talált.
Markovits a reggeli beszélgetős műsorban több lehetséges utat vázolt fel a jövő szempontjából. Megemlítette egy Jámbor Lászlóhoz hasonló mecénás érkezését, ám gyorsan azt is hozzátette: a jelenlegi gazdasági helyzetben erre kevés valószínűséget lát. Megoldást jelenthetne egy olyan külföldi, szakmai partner, mint az olasz Sienát képviselő befektető-csoport, amely üzlet ugyan nem köttetett meg, de lehetőségként még változatlanul él. Nemcsak olaszokban gondolkodva.
Illetve működőképességet jelenthetne a Vasas-család is, amely maga venné kézbe a működtetést, a finanszírozást és részben az irányítást. Mint ahogyan arra a világ más részein akad példa szép számmal.
A műsorban elhangzott: Kemény Dénes úttörőként vette meg az első egy százalékos tulajdonrészt, amelyért 1,5 millió forintot fizet. Ez a tulajdonrész egy év után ismételt megbeszélés tárgyát képezi: ha a befektető nem érzi jól magát, akkor a klub vállalja annak visszafizetését.
Ezen felül a tulajdonos részének hányadában szerepet vállal az éves működésben is. Ezt 200 millió forintban határozta meg az egyesület, így Keménynek ennek egyszázadát kell a rendelkezésre bocsátania.
„Az egy százaléknál lehet többet is vásárolni természetesen, cserébe a tulajdonosoknak a klub VIP-belépőt ad és reklám-felületet biztosít, ha igény van rá – mondta Markovits, aki elképzelhetőnek tartotta a külföldi befektető és a Vasas-család párhuzamos szerepvállalását is.– Amennyiben időközben jön egy vevő, aki igényt tart az egész tulajdonrészre, úgy visszavásárlást sem tartom elképzelhetetlennek, amellyel még akár keresni is lehet. Kell legyen a kerületben, a fővárosban, de akár Magyarországon még kilencvenkilenc olyan személy, aki szereti annyira a Vasast és a magyar labdarúgást, illetve kész akkora anyagi szerepvállalásra, mint Kemény Dénes. Az elkövetkezendő időkben ezeknek a személyeknek a felkutatása lesz a feladatom és az, hogy őket bevonjam a klub életébe.”
A klubelnök beszélt arról is, hogy tavalyról hozott tartozását folyamatosan görgeti maga előtt a labdarúgócsapat, de az időközben történt kifizetések miatt már annak csupán a fele terheli őket. Az idei szezonból nincs tartozásuk. A tervezett 200 milliós éves költségvetéssel nagyratörő terveik a futballban aligha lehetnek, még hazai viszonylatban is. Arra már korábban is célzást tett a klubelnök: ez csak a túléléshez elég, egy olyan csapat kialakításához, amely döntően saját nevelésű fiatalokra épít. Utóbbi különben találkozott Kemény Dénes koncepciójával is…
„Aki tinédzserként nem kerül ki külföldre, az nem biztos, hogy rosszabb játékos annál, aki ezt a lehetőséget megkapja – mondta a válogatottjával három olimpiai bajnoki címet besöprő szakember. – Ezzel a költségvetéssel lehetőséget biztosítunk az ifjúsági korból kiöregedő tehetségeknek, hogy nívós szakmai felkészítés mellett pár év alatt bizonyítsanak és kifussák magukat, akkor már akár külföldre történő igazolás is elképzelhető. Mindez egyben a magyar labdarúgás előrelépését is segítheti, hogy a válogatott ismét hatvanezer ember előtt játszhasson rendszeresen.”
Egy húszas éveinek elején járó játékos kellő rutinnal, tapasztalattal felvértezve már valóban piacképes lehet, Kemény Dénes szerint ez a magyar vízilabdában lényegében működő modell más futballcsapatunk számára is példaértékű lehet. Nem különben a honi viszonyoktól eltérő gazdasági háttérrel prosperálni készülő Vasas is.