London, Emirates Stadion, 60 003 néző, vezette: Claus Bo Larsen (Henrik Sonderby, Anders Norrestrand - mindhárman dánok).
ARSENAL: Almunia - Sagna, Gallas, Toure, Clichy - Eboue (Ramsey 82.), Denilson, Diaby (Song 62.), Nasri - Bendtner (Vela 66.), Van Persie. Menedzser: Arsene Wenger.
ROMA: Doni - Motta, Loria (Diamoutene 71.), Mexes, Riise - Taddei, De Rossi, Perrotta, Brighi (Pizarro 57.) - Totti, Baptista (Vucsinics 82.). Vezetőedző: Luciano Spalletti.
Gólszerző: Van Persie (36. - 11-esből).
Sárga lap: Toure (46.), Nasri (65.), ill. Mexes (14.), Brighi (25.), De Rossi (42.).
Az Arsenal rengeteg sérülttel és harmatos formában várta a BL tavaszi folytatását, így meglepetést okozott, hogy az első negyvenöt percben szinte át sem engedte a félpályán a megszeppent Romát.
A nem a legerősebb összeállításukban Londonba utazó Farkasok (a legérzékenyebben talán Juan távolléte érintette őket) ijedt macskákként szaladgáltak a pályán, és csak idő kérdése volt, mikor kapitulálnak.
A hazai drukkerek által várva várt pillanat a 36. percben érkezett el, Robin van Persie tizenegyesből juttatta előnyhöz csapatát. A Roma teljesítményére Daniele De Rossi „tette fel a koronát”, sárga lapjával ugyanis kiírta magát a visszavágóról, tovább csökkentve a feketemezesek továbbjutási esélyeit.
A londoniaknak mindkét széle rendkívül aktív volt, ám ha a helyzet úgy hozta, a távoli lövésektől sem rettentek vissza. Rég nem látott arcukat mutatták, ám ilyenkor felvetődik a kérdés: hogyan aludhatták át az elmúlt hónapokat hazájuk bajnokságában, ha ilyen produkcióval is képesek előrukkolni?
Az Arsenal futószalagon gyártotta a helyzeteket, ám játékosai ajtó-ablak ziccerben rendre rossz megoldást választottak. Abou Diaby löketénél Doni segített az olaszokon, Emmanuel Eboué lehetőségénél azonban már ő is csak imádkozni tudott.
Ezzel szemben a Roma csatársora mintha csak külső szemlélőként figyelte volna az eseményeket, a korábban az Emiratesben is megforduló Júlio Baptista csak nagyritkán került egyáltalán labda közelébe.
A győzelem ellenére Arsene Wenger nem lehet maximálisan elégedett fiaival, akik kicsit nagyobb odafigyeléssel többgólos előnnyel várhatnák a két hét múlva esedékes visszavágót. Az utolsó húsz perc mindenesetre óva intheti őket: ha lazítanak a gyeplőn, akár kellemetlen meglepetés is érheti őket a döntő helyszínéül is szolgáló Olimpicóban.