Aki hozzászokott a Honvéd Intertotó-kupában lejátszott mérkőzéseinek látványához, iramához, színvonalához - s esetleg ugyanazt várta ezen a meccsen is -, nos, annak nagyot kellett csalódnia. Lassú, döcögős, sok hibával tarkított játszadozás folyt ugyanis a pályán, s az is elsősorban a középső harmadban.
A félidő második felében alig észrevehetően, de mégis ritmust váltott a kispesti csapat, s ez mindjárt helyzetekben is megmutatkozott. Kétszer egymás után Ndjodo ügyetlenkedett a kapu előtt, majd pedig Hercegfalvi is gólt szerezhetett volna, ha egy kicsit jobban koncentrál. De egyikük sem összpontosított eléggé, így odalettek a lehetőségek.
Az utolsó percekben semmi említésre méltó nem történt, vagyis egyáltalán nem forogtak veszélyben a kapuk, nem is csoda, hogy Fábián játékvezető nem akarta sokáig húzni az időt, s tulajdonképpen egyetlen másodperc hosszabbítás nélkül lefújta az első félidőt.
A szünet után bátrabban fociztak az angyalföldi játékosok, s mindjárt eljutottak ők is két kapuralövésig. Ez láthatóan megijesztette a Honvéd futballistáit, akik azt gondolták ekkor, jobb az nekik, ha inkább ők irányítanak.
Nos, a nagyobb labdabirtoklási arány meg is hozta a piros-fekete csapat gólhelyzeteit, de egyszerűen nem tudtak a kapuba találni. Amikor aztán Paripovics kezezéséért büntetőt ítélt a játékvezető, fellégeztek a hazai szurkolók – megvan (meg lesz) a vezetés. Ehelyett jött az újabb bosszankodás, Dobos a kapufára csavarta a 11-est.
A kispesti érzelmű nézők kínszenvedése azonban ekkor még nem ért véget, hisz egy kapushiba után Lázok a hálóba fejelte a labdát.
Négy perccel a vége előtt megfogyatkozott a Vasas: Tóth András csapatkapitány másodszor is besárgult, ám ez az emberelőny már nem segített a Honvédon.