Élete a Milan – ez a mondat talán senkire sem illik jobban, mint Franco Baresire. A Rossonerik utazó nagykövete hazai és nemzetközi sikerek garmadájához segítette szeretett csapatát, de hogy hazájában klubhovatartozástól függetlenül mindenki elismeri, arra a legfényesebb bizonyíték, hogy Olaszországban őt választották a 20. század legjobb futballistájának. Az ikont a SportHirado.hu szólaltatta meg.
- Az ön idejében a legendássá vált Tassotti, Costacurta, Baresi, Maldini hátvédnégyesnek nem volt párja sehol a világon, most azonban mintha éppen ez a csapatrész lenne a leggyengébb a Milanban. Egyetért ezzel a megállapítással?
- Kétségkívül jól álltuk a sarat, elég csak megnézni, hány gólt kaptunk az idő tájt. Szerencsére a jó védekezés kifogástalan támadójátékkal is párosult, abban a csapatban kevés kivetnivalót lehetett találni. De nem szeretem az összehasonlítgatást, a mostani Milannak is megvannak az erősségei, és meg merem kockáztatni, ha mindenki egészséges, legyőzhetetlenek vagyunk.
- Azért ha végignézzük a hátvédsorban bevethető labdarúgók névsorát, Alessandro Nestát leszámítva kevés világklasszis erősíti a Milant. Az utóbbi hónapokban sérülés miatt ráadásul nem is lehetett a csapat segítségére.
- Nesta valóban meghatározó játékosunk, reméljük, előbb-utóbb véget ér a pechsorozata, és elkerülik a sérülések. Én a többieket sem írnám le, és biztosra veszem, ha mindenki bevethető állapotban lenne, sok csapat megirigyelne minket.
- A középpályán ezzel szemben túlkínálat van szupersztárokból, és óhatatlan, hogy valamelyikük kimarad a kezdő tizenegyből. Carlo Ancelotti többnyire Ronaldinhót hagyja ki, ön mit tenne a helyében?
- Huh, megfogott ezzel a kérdéssel. Carlónak borzasztóan nehéz dolga van, de emiatt főjön az ő feje. Persze biztos sokan lennének a helyében, én is csak hatalmas fejtörés árán tudnám kimondani a végső szót a kezdőcsapat kihirdetéskor. Most hirtelen nem is tudnék megnevezni senkit, akit lenne szívem a cserék közé nevezni. Fontos azonban, hogy meglegyen az egyensúly a középpályán, azaz nem csupán labdazsonglőrökre, hanem vízhordókra is szükség van. Azt kell mondanom, mind a két fronton jól állunk.
- A Milan mindenhatója, Silvio Berlusconi minden bizonnyal nem nézné jó szemmel, ha David Beckham lenne a vezéráldozat. Az ő leigazolása nyerő húzás volt?
- Fontosabb Beckham a csapat számára, mint gondolná. Mind a pályán, mind azon kívül csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, óriási eredménynek tartom, hogy sikerült megszereznünk. Rengeteg időt és energiát fektettünk abba, hogy minket erősítsen, és kétség sem férhet hozzá, megszolgálta az árát.
$$jatekos$$
- Andrij Sevcsenko visszacsábítása már nem tűnik ennyire jó döntésnek, egyelőre árnyéka önmagának. Mi lendíthetné át a holtponton?
- Kell, hogy érezze, a Milannál mindenki mellette áll, és ott segít, ahol tud. A bizalom megvan, és hiszem, hogy előbb-utóbb megtalálja régi önmagát. Ne felejtsük el, több apró sérülés is hátráltatta a kibontakozásban, idő kell neki, amíg teljesen felveszi a ritmust. Én derűlátó vagyok: látjuk mi még a régi Sevát!
- Filippo Inzaghi éppen az ellenkező utat járta be, csereemberből állandó megmentővé lépett elő. Ön hitt a „feltámadásában”?
- Elképesztő képességekkel áldotta meg a Teremtő Pippót, egyáltalán nem lep meg, hogy az utóbbi időben ennyire gólerős. Semmi sem töri meg, elhivatottsága példaként szolgálhat bárkinek a csapatból. Jövőre reményeim szerint a Bajnokok Ligájában ontja majd a gólokat, és visszafoglaljuk a minket megillető helyet Európa és a világ trónján.
- És mi lesz a nyáron Ancelottival és Kakával? Mennek vagy maradnak?
- Nyaralni biztos elmennek, másról nincsenek információim.
NÉVJEGYKÁRTYA:
Franchino „Franco"
Baresi
Születési helye: Travagliato
Születési ideje: 1960. május 8.
Nemzetisége: olasz
Posztja: középpályás, majd libero
Klubja: AC Milan (1973–97)
Válogatottsága: 81/1 (1982. december 4.–1994. szeptember 7.)
Sikerei: olasz bajnok (1979, 1988, 1992, 1993, 1994, 1996), BEK-győztes (1989, 1990, 1994, utóbbi döntőben nem játszott), BEK-döntős (1993, 1995), Világkupa-győztes (1989, 1990), európai Szuperkupa-győztes (1990, 1994), olasz Szuperkupa-győztes (1988, 1992, 1993, 1994), KK-győztes (1982), világbajnoki ezüstérmes (1994), világbajnoki bronzérmes (1990), a világbajnokságra nevezett keret tagja (1982), Eb-elődöntős (1988), Eb-re nevezve (1980)
FRANCO BARESI ÉLETÚTJA:
1973 Miután az Internél túl picinek találták és elküldték, bánatában leigazol az AC Milan kölyökcsapatába. Egy életre.
1978 Áprilisban a Verona elleni mérkőzésen bemutatkozik az A -igában. Az idény során több bajnoki mérkőzésen nem szerepel, viszont két Olasz Kupa-mérkőzésen pályára lép.
1979 A Milanban (Albertosihoz, Maldera III-hoz és Novellinóhoz hasonlóan) a szezon összes mérkőzésén játszik, minden sorozatot beszámítva összesen 40 mérkőzésen lép pályára. Csapatával megnyeri az olasz bajnokságot.
1980 Enzo Bearzot benevezi az olaszországi Európa-bajnokságra, de nem küldi pályára. A totóbotrány kirobbanása után az AC Milant száműzik a B osztályba.
1981 A Milan a második vonalban zárja az 1980–81-es bajnokságot, az eltiltottak kivételével a csapat nagy része együtt marad. Baresi 31 mérkőzésen játszik a B -iga bajnokában. Az ősszel súlyos, életveszélyes vérmérgezést szenved.
1982 A Milan ismét kiesik a Serie B-be, ennek ellenére Baresi meghívást kap a világbajnokságon szereplő keretbe, nem játszó tartalék az aranyérmet szerző Squadra Azzurrában. Decemberben bemutatkozik az A válogatottban. Klubjával megnyeri a Közép-Európa-kupát.
1988 Bajnoki címet nyer az AC Milan együttesével, az olasz válogatott tagjaként Európa-bajnoki elődöntős.
1989 A nagy nemzetközi sikerek ideje: az AC Milannal BEK-, Világkupa- és európai Szuperkupa-győztes. Második a France Football Aranylabda-szavazásán.
1990 A Milan megvédi mindhárom nemzetközi trófeát, Baresi bronzérmes a hazai rendezésű világbajnokságon.
1993 BEK-döntős a piros-feketékkel, majd a hazai fronton megnyeri a negyedik bajnoki címét is.
1994 A Milan újra bajnok és BEK-győztes, bár Baresi, eltiltása miatt, nem játszhat az athéni döntőben. Az Egyesült Államokban világbajnoki ezüstérmet nyer, alig három héttel porcműtétje után – bár kihagyja a saját tizenegyesét – a fináléban csapata legjobbja a brazilok ellen.
1996 Megszerzi pályafutása hatodik olasz bajnoki címét.
1997 Szerződése lejártakor, húsz profiként végigjátszott idény után, 719 hivatalos mérkőzést egyetlen klubban lejátszva visszavonul.
2002 Rövid kirándulást tesz a Fulham csapatánál, de alig fél év után visszatér a Milanhoz.
2006 Az U20-as csapattól az U19-es kerül, egykori játékostársa, Filippo Galli közvetlen munkatársaként.
