- Vasárnap a koreaiak elleni csata alatt olykor sugárzott a boldogságtól, többször azt lehetett leolvasni az arcáról, megérte a sok munka, büszke lehet a lányokra. Ehhez képest a végén eléggé magába roskadva ült a padon…
- A koreaiak ellen elsősorban a támadójátékunknak örültem nagyon. Korábban sok hibával játszottunk, de vasárnap az első félidőben nagyon szellemesen és eredményesen kézilabdáztunk. Egy ellenfelet akkor kell megverni, amikor ott a lehetőség. Ezért is voltam a végén annyira elkeseredett, dühös, ideges, mikor majdnem elvesztettük a meccset. Természetesen sikerült megnyugodni, és elmondtam a lányoknak, hogy mik voltak azok a buta hibák, amelyekből most már valóban tanulni kell. Erőnlétileg, fizikálisan nem volt gondunk, de kétszer is négy a hat ellen kellett játszanunk a koreaiak ellen, és azt nem lehet lábbal bírni a védekezésben az egyébként is nagyon gyors ázsiaiak ellen. Azzal nem foglalkoznék, hogy jogos volt-e a sok kiállítás. Egyértelműen a rutintalanság számlájára írom, hogy nem sikerült nyerni. Nem magyarázkodás, de látni kell, hogy sokan sérüléssel, betegséggel bajlódnak.
- Az elutazás előtt beszéltünk arról, hogy ez a világbajnokság állomás a londoni olimpiára, és jó alkalom arra, hogy néhány fiatal játékos bizonyítson, hosszú időre beírja a nevét a kapitány noteszába. Ha ezen a szemüvegen keresztül nézzük az eddigi meccseket, akkor mit lát?
- Pár lány már beírta a nevét a noteszomba, de neveket korai volna még mondanom. A csapatépítést is jól szolgálta ez a vb. Emberileg nagyon együtt van a társaság. Kifogástalan a munkamorál, a hozzáállás, tudnak egymásért küzdeni a lányok. Mindenki állandóan játszani, bizonyítani akar. Szucsánszkinak szombaton 39 fokos láza volt, de vállalta a játékot. Bulath Anitát úgy kell összedrótozni minden meccsre, de ott akar lenni a pályán.
A játékunk mérkőzésről mérkőzésre egyre biztatóbb, a védekezésünk az elejétől jól működik, úgy érzem, sikerült megtalálni a megfelelő embereket a falba.
- Mennyire okozhat gondot, hogy a spanyolok és a koreaiak elleni döntetlennel sem juthatunk már a legjobb nyolc közé? Lehet-e probléma a motiváltság két ilyen nagy csata után az utolsó két mérkőzésünkön, amikor a tét maximum a kilencedik hely?
- A koreaiak elleni döntetlen után nagy volt a csalódottság, de megbeszéltük a történteket, és ma este is leülünk még, bízom benne, hogy helyre tudjuk tenni a dolgokat. Ismerjük a kínaiakat, játszottunk velük a vb előtt, de az felkészülési meccs nem mérvadó, hiába nyertünk. Azt azért ki merem jelenteni, hogy jobb csapatunk van támadásban és védekezésben egyaránt, és ennek ki kell jönnie a meccsen. Bízom benne, hogy a lányok ugyan úgy állnak a két hátralévő mérkőzéshez, mint az eddigiekhez.
$$jatekos$$