A világbajnokság utolsó előtti találkozója nem hozott magas színvonalú játékot, viszont elképesztő küzdelmet és nem kevés izgalmat tartogatott. Amint az egy rendes északi rangadóhoz illik…
A találkozón az esélyesebb svédek ragadták magukhoz a kezdeményezést, de a finnek remekül megszervezték a védekezésüket. Míg kevés lehetőségüket remekül használták ki.
A finn kapuban álló Niklas Bäckström remek napot fogott ki, de jó teljesítményéhez nem kevés közé volt az előtte jól záró és blokkoló társaknak.
Ennek köszönhetően a finnek az első harmad végére kétgólos előnyt szereztek maguknak - 2:13 alatt vágtak egy duplát -, amellyel a háromkoronások nem tudtak mit kezdeni.
A svédek mezőnyfölénye addig is meddőnek bizonyult, kétgólos hátrányban pedig már a koncentráció is igencsak kifogásolható volt.
A második játékrészben a svédek becsületből mentek, hiányzott játékukból az ötlet, de még inkább az átütőerő. Nincs mit szépíteni rajta, vesszőfutás volt számukra a találkozó.
A harmadik felvonás elején újabb gólt értek el a finnek, ezzel végképp eldőlt a tulajdonképpen már hosszú ideje nem nyílt összecsapás. A svédek valamilyen egészen elképesztő taktikai céllal már az 53. percben lehívták kapusukat, pedig még a szépítéstől is nagyon messze álltak, nemhogy az egyenlítéstől.
A hajrában ismét kapusuk lehívásával próbálkoztak az akkor emberelőnybe kerülő svédek, de a finnek gólt lőttek, végkép megpecsételve ezzel peches ellenfelük sorsát.
Az igen erős kerettel bíró svédek ezúttal is érem nélkül maradtak a vb-n, csakúgy, mint 2007-ben. Akkor és most is az elődöntőben Kanadától kaptak ki, a bronzmeccsen egy éve az oroszok, most pedig a finnek verték őket.
A finnek viszont tavalyi ezüstérmüket bronzra cserélték, amely egy lépcsőfokkal lejjebb van ugyanis, de legalább csillog.