A múlt évi döntő szereposztása ismétlődött az aranymeccsen, hiszen egy esztendeje is ez a két gárda szállt medencébe a kontinens legjobb klubcsapata címért, s akkor a Pro Recco diadalmaskodott, míg a 2006-ban – ugyancsak e két együttes részvételével – lezajlott összecsapás a Jug sikerét hozta.
A felek egymás utáni harmadik Final Four-beli csúcstalálkozóján kőkemény csata zajlott az első pillanattól fogva, a lehető legszorosabb emberfogással, s mivel az ilyesfajta küzdelem velejárója a kiállítás, emberelőnyös helyzetek váltották egymást mindkét kapu előtt. Az első negyedben kétszer is az itáliai együttes vezetett, 3-2-re viszont már a Jugnál volt az előny, de Kásás – aki ekkor már másodjára volt eredményes – hatalmas bombával egyenlített.
A folytatásban, ha lehet, még kíméletlenebb vízi háború folyt a barcelonai medencében, ám az egészen első rangú kapusteljesítmények nyomán a második nyolc percben csak egyetlen gól esett. A harmadik negyedben - 5-4-et követően - a Pro Recco ellépett riválisától úgy, hogy Madaras előnygóljával lett 7-4 a címvédő javára.
A csapatok 8-6-tal fordultak a zárószakaszra, amelyben Kásás alkalmi centerként húzásból alakította 9-7-re, majd Madaras pompás akciógóllal 11-8-ra az állást, ám 5 másodperccel a dudaszó előtt 11-11-re egyenlített a Dubrovnik, jöhetett a 2x3 perces hosszabbítás.
Amelynek első
felvonásában büntetőből egy horvát gól született, a másodikban viszont két
olasz, pontosabban az utolsót, a 13-12-es Recco-sikert jelentőt Madaras lőtte,
így
végül – az összesen hat magyar találatnak is köszönhetően -
diadalmaskodott az itáliai gárda, amely 2007 után 2008-ban is a Final Four
győztese, vagyis Európa legjobb klubcsapata lett.