A camberwelli piac ugyan zárva volt (hétfőn, szerdán és vasárnap nem nyit ki, mint most megtudtam), de így sem maradtam mangó nélkül, sőt még fehérhúsú barackot is vettem. A séta tökéletesen sikerült. A megkoronázását az jelentette, amikor hazaérve befaltam a mangót!
Szeretek Melbourne-ben tömegközlekedni. A kedvencem a villamos, de gyakorlatilag minden van. Hasznos lenne, ha a BKV vezetői tanulmányútra (szigorúan saját költségen) idelátogatnának. És ne intézzük el annyival, hogy Ausztrália sokkal gazdagabb ország, mint a miénk. Ez nem csak azon múlik, hol több a pénz! Nálunk teljesen kiment a divatból, hogy a buszon, villamoson, metrón mosolygós emberek kommunikálnak egymással. Itt teljesen természetes, hogy ismerősök és ismeretlenek nem csak együtt utaznak, de közben barátságosan beszélgetnek is.
Kedd este ezért is szálltam fel a villamosra a Melbourne parknál. Mehettem volna a hivatalos transzporttal, de társaságra vágytam. Nem bántam meg. Élvezet hallgatni az alkalmi párbeszédeket. Ezúttal persze a tenisz volt a téma, mert szurkolók töltötték meg a kocsit. Zsúfolásig telt és alig indultunk el, amikor egy éles hang közülte, „Jegyeket, bérleteket kérem előkészíteni”. Nagy nevetés követte a bejelentést, mert gyorsan kiderült, csak egy tréfás kedvű utas ijesztgette a fiatalokat. Melbourne-ben a felszállás után is lehet jegyet venni, az utastérbe telepített automatából, ha elmulasztod és jön az ellenőr, akkor komoly büntetésre számíthatsz (holnapra megnézem, pontosan mennyi az annyi).
Két nyugdíjas korú hölgy ült velem szemben, mellettünk egy harmincas pár. A férfi vitte a szót és kifejtette, hogy szerinte teljes nonszensz, ami a teniszt jellemzi. Tisztában van azzal, hogy ez egy nagyon régi sport, komoly hagyományokkal, de megérett az idő a változtatásra. Nevetségesnek tartja, hogy valaki kiszalad a büfébe, vagy a toalettre és utána akár 20 percig nem tud visszajutni a lelátóra és lemarad a meccsről. Állította, épp eleget keresnek a profik ahhoz, hogy megtanulják elviselni a zajokat. Ha rajta múlna, engedné, hogy a szurkolók bármikor bekiabáljanak, hangoskodjanak. „Miért ne üvölthetném egy elrontott szerva után, hogy hi-hi-hi, ku-ku-ku, ka-ka-ka, ha ahhoz van kedvem”- tette fel a költői kérdést. Jót mosolyogtam magamban, és még mindig gondolkodom a felvetésein.
Szávay Ági meccsén kezdtem és csak a második szett közepén mentem át a négyesre Czinkhez. Az gyorsan kiderült a 21-es pályán, hogy Stephanie Dubois játéka meglehetősen egysíkú, ritkán üt szöget, a hálót tiltott zónának tekinti. Az alapvonalról viszont viszonylag magabiztos és szívesen lövi lappal a labdát. Ha jól eltalálja, elég kellemetlen. A kérdés csak az volt, hogy a bizonytalankodó, hullámzó teljesítményű, sokat hibázó Szávay áll-e a háló másik oldalán, vagy sikerül túllépnie a saját árnyékán.
Nos, a mérkőzés elején még inkább az őszi formájában teniszezett a magyar, 2:2-ig a kanadainak volt esélye a brékre, de az ötödik gémben mégis Szávay tudta elnyerni Dubois adogatását. Sajnos a következő játékban megint a hullámvölgy pillanatai jöttek és két ki nem kényszerített hiba elég volt, hogy 3:3 legyen. Szerencsére a folytatásban a soltvadkerti egyre agresszívabban és pontosabban kezdett teniszezni. Egyértelmű volt a különbség a két játékos között (igaz, ez nem mindig mutatkozik meg az eredményben).
Jól indult a második szett, gyorsan 2:0 lett ide, de a következő tíz pontból csak kettőt sikerült megnyerni, így kezdődhetett minden elölről. Nem kellett sokat várni az újabb fordulatra: Szávay 3:2, 30:40-nél (Dubois adogatott) hosszú hajrát nyitott és sorozatban tizenegy pontot nyerve, állva hagyta ellenfelét.
Nagyon fontos, hogy Szávay Ági tavaly nem csinált pontot Ausztráliában, most már 210-nél tart és még akár meg is duplázhatja. Benne van játékában, hogy a következő fordulóban, csütörtökön legyőzze a 16. kiemelt Na Li-t. De ahhoz kevesebb hibával, bátrabban és kiegyensúlyozottabban kell játszania. A legjobb kínai februárban lesz 28 éves és tavaly, Párizsban, keménypályán jobbnak bizonyult a magyarnál (7:6, 6:2).
 |
|
| Marad a páros Czink Melindának | Fotó: Siklós Erik |
Mikor átértem Czinkékhez alig tudtam leülni a lelátón, annyian voltak (Szávayéknál csak lézengtek a szurkolók). A különbség persze nem a teniszezőknek szólt. A négyes a legforgalmasabb helyén van a komplexumnak, a huszonegyes pedig a centrumtól legtávolabb.
Czink 3:0-ra vezetett a második játszmában és a fontos pillanatokban rendre jól koncentrált, tartotta is az előnyét egészen 5:2-ig. A fiatal svájci alkatilag tiszta Patty Schnyder és a játéka is nagyon emlékeztetett a klasszis honfitárséra. Stefanie Voegele márciusban lesz 20 éves, de nagyon éretten teniszezett és nem értette az ember honnan meríti az erőt a dinamikus, helyenként bombasztikus játékhoz. Czink 5:3-nál hiába adogatott a szettért, de a megtorpanás után szerencsére nem zuhant össze és 5:5-nél, nagy küzdelemben (háromszor volt egyenlő az állás) hozta a szerváját. Az első játszmában is vezetett 3:1-re, 4:2-re, de 5:5-nél, nyolc egyenlő után ötödször is elbukta az adogató-játékát. Másodszorra tehát jobban vigyázott és a rövidítésben 2:1-nél ugyan ziccert rontott, de nem adta meg magát.
A döntő játszmában az jelentette a legnagyobb változást, hogy 5:5-ig mindketten hozták a szervájukat (egyetlen fogadóelőny nélkül) és ezúttal Czink örülhetett a 11. gém után: kihasználta az egyetlen bréklabdáját és a meccsért adogathatott. Sajnos esélye sem volt, hogy befejezze a csatát, a svájci hibátlanul és agresszívan játszott. A dráma fokozódott, a következő játékban 40:15-ről egyenlő lett és Voegele szervájánál lábhibát jelzett a vonalbíró és a második adogatása a hálóról kipattant. Újabb bréklabda és a magyar másodszor is a diadalért szerválhatott. Hiába! Nem tudta megtörni az egyébként törékeny alkatú svájci lányt. A meccsben maradásért nem ütött kettőshibát (addig tizenhetet!) a jobb combján kötéssel teniszező magyar, de így is elbukott 40:15-ről. Kár érte, meglehetett volna
Fájdalmas vereség 3 óra 4 perces csatában kikapni! A 27 éves Czink Melinda tavaly a 2. fordulóig jutott Melbourne-ben (Cirsteát verte 6:2, 6:2-re, aztán nem bírt egy kínaival), így azt a száz világranglista pontot nem tudta megvédeni. Marad a páros.
Nagyon megy az ausztráloknak. Bár azt szomorúan vettem észre, hogy az elmúlt évek egyik kiemelt szponzora, a Garnier kivonult a versenyről (nagy ajándékcsomagokat lehetett nyerni, és masszázst kaptunk), a szurkolók özönlenek a Melbourne Parkba. Szerdán a keddi rekord is megdőlt: 46.542 az új nézőcsúcs.
Nem véletlen, hogy a minap végre elhangzott a bejelentés, amire a Tennis Australia vezetői évek óta vártak. Viktória állam miniszterelnöke közölte, hogy 363 milliós (ausztrál dollár, körülbelül 62 milliárd forint) fejlesztési program indul. Ennek keretében a Margaret Court Aréna is nyitható tetőt kap és 1500 fővel nő a befogadóképessége. Felépül az Eastern Plaza, benne nyolc fedett pályával.
Inkább nem folytatom, mert az élettől is elmegy a kedvem arra gondolva, hogy ehhez képest mi van nekünk otthon a magyar teniszben. Létesítményben, infrastruktúrában, pénzben, szervezettségben eddig is fényévnyi volt a különbség, mi lesz ezután? A legkisebb különbség amúgy a pályán mutatkozik: 95-ben legyőztük az ausztrálokat a Davis-kupában és ma is van Szávaynk, Czinkünk, Babosunk (Timi épp tegnap nyerte az Australian Open előtti legnagyobb, helyi junior bajnokságot!) és Fucsovicsunk!
 |
|
| Rafa Nadal nagyobb erőbedobás nélkül is nyert | Fotó: Reuters |
Miközben itt írogatok a Rod Laver Arénában a címvédő Rafael Nadal Látványos teniszleckét adott a szlovák Lukas Lackónak (6:2, 6:2, 6:2), majd felszabadultan beszélgetett Jim Courierrel, aki a helyi Channel 7 riportereként faggatta. Az új ütőjéről kérdezte a spanyolt, illetve azt hitte, csak a dizájn változott. A profiknál bevett szokás, hogy a gyártók hiába jönnek ki bármi újítással a játékosok ragaszkodnak a régihez, ami aztán megkapja a piacra, boltokba kerülő újnak a kinézetét. Így mindenki jól jár. Kiderült, a Babolat most olyat fejlesztett Nadallal közösen, amit használ a mallorcai, még jobban tud vele pörgetni. Courier kérdezte is tőle, hogy minek az neki, már eddig is ő pörgetett a legerősebben. Nadal mosolyogva csak annyit mondott, szüksége van rá.
Hogy is mondta annak idején Levente Péter? „Zárul Miki mókatára.” Tehát ennyi mára. Megyek, nézem Henin és Gyementyjeva rangadóját a centeren. Már lement a nap, nem ég tovább a nyakam, a fülem és a homlokom (az orromat bekentem). Nem fenyegetés, de nem zárnám ki, hogy ma még jelentkezem :-)
 |
|
| Babos Timi megállíthatatlanul menetel | |