Szerb góllal indult a találkozó, mintha a montenegróiakat a fináléba is elkísérte volna az Eb általánossága: újonc válogatottként megadták a tiszteletet ellenfelüknek. A folytatásban azonban erről már szó sem volt. Mondjuk, eleve nem kellett volna ilyen hendikepet adniuk soros riválisaiknak: a szerbeknél hat, a montenegrói csapatban öt világbajnok játszott. Még abból az időből, amikor közös célért küzdöttek.
Montenegró az első negyed végére fordítani tudott, de hiába volt lényegesen nagyobb a lövőkedvük, a pontossággal és a hatékonysággal nem kis gond volt. A félidőben 4-2-re már a második felvonásban három gólt szerző, esélyesebb, címvédő szerbeknél volt a vezetés. Pedig… A szerb játékosok hét próbálkozásból szerezték négy találatukat, a montenegróiak tizenöt kísérletből jutottak el kettőig. A kétgólos vezetéshez nagyon kellettek Sefik sorozatban bemutatott bravúrjai is.
A harmadik negyedben viszont Montenegró már sokadszor rázta meg magát az Eb-n: a záró negyed előtt sikerült is kiegyenlíteniük. Bár a lövési mutatóban még mindig majdhogynem kétszeres volt a különbség: itt 23, ott 12 lövést jegyezhettünk fel.
A várakozásoknak megfelelően kemény csata folyt a medencében, szívesen elnéztük volna azt elődöntőben, miközben a magyar együttes már páholyban várta volna riválisát a fináléban. Nem így történt, nekünk maradt a bronzérem és a szakmai tapasztalatok leszűrése az olimpia előtt leendő, potenciális riválisainkról.
A negyedik negyedben Montenegró jutott vezetéshez: Uskokovics egy fórt vágott be éles szögből a balszélről váratlanul, Vujaszinovics asszisztálása mellett. Csirics kezében volt az egyenlítés másodpercekkel később, de megjáratott akció végén a kapu mellé vágta labdát kapásból.
Aztán Scsepanovics percei következtek: sorra bravúrokat mutatott a montenegrói kapus, tartást adva ezzel csapatának.
De Pijetlovics lövésével szemben tehetetlennek bizonyult, alig több mint egy perc volt hátra a rendes játékidőből. A szerb támadásnál kontrát fújtak, a montenegróiak ugyancsak támadóhibát vétettek: kétszer is egymás után. Döntetlen, a bronzmeccshez hasonlóan jöhetett az aranycsatában is a hosszabbítás.
Benne rögtön egy montenegrói góllal – Vukcsevics érdeme –, majd Scsepanovics hárított sokadszor bravúrral.
A túlóra második felvonásában a biztonságra koncentráló együttesek gólképtelennek bizonyultak, mígnem az utolsó percben két fórt is kapott Montenegró. Ők aztán nem nagyon iparkodtak, inkább az idővel játszottak. Tervük bejött: első világversenyükön rögtön érmet szereztek, abból is a legfényesebb fajtát.