„Számomra egyértelműen Varga Dénes egész évben mutatott játéka a legkedvesebb, legszebb momentum a lassan végére érő évben. Dénes óriási tehetség, aki vissza tudja vinni a nézőket az uszodába, hiszen olyan játékosság lakozik abban a fiúban, ami csak nagyon keveseknek adatott meg. De egyben követendő példa a fiatalabbak számára is, hogyha a kivételes tehetség és adottság kellő szorgalommal, alázattal párosul, akkor igazán nagy dolgokra lehet képes valaki. Azért megjegyezném, hogy testvére, Varga Dani is remek, kiegyensúlyozott játékot nyújtott egész évben, miként tette ezt Kásás Tamás és Biros Péter is, de Dénes ebből az elit körből is ki tudott emelkedni.”
„A vízilabdától függetlenítve magam olimpia évében Pekingig kell visszamennem, hogy a sportágak fölötti év legjobbját megtaláljam. Minden olimpiának megvannak a maga csillagai, hősei, a 2008-as játékoknak nálam is egyértelműen az atléta Usain Bolt és az úszó Michael Phelps volt a húzóneve. Mivel az egyéni sportágakra a mai világban erősen rávetül a dopping árnyéka, mindenkori eredményeiket fenntartásokkal kezelem, ez viszont nem vitatja el tőlük azt: pekingi teljesítményüket látva az ő nevüktől volt visszhangos a világsajtó.”
Ki szolgáltatott meglepetést idén?
„Gergely István bekerülése az olimpiai keretbe igazi meglepetés volt: Athénban csapattag volt, azután kiszorult, de Pekingbe megint ő utazhatott, pedig a nyári, málagai Eb-n még nem volt tagja Kemény Dénes keretének. Pista aztán igazolta a kapitányi döntést és meghálálta a bizalmat: a Montenegró elleni elődöntőben a padról beszállva bizonyított, ezzel olyan tartást, lendületet és erőt adott az egész magyar csapatnak, amely még a fináléban is éreztette hatását. A Honvéd kapusa nem játszik főszerepet a magyar válogatottban, mégis döntő érdemei vannak ebben az olimpia aranyérem megszerzésében.”
„Az olimpia mellett az év fő eseménye a labdarúgó Európa-bajnokság volt. Ott pedig hosszú időt befutott végre az a spanyol válogatott, amely az elmúlt másfél-két évtizedben minden nagyobb tornára titkos favoritként utazott, aztán a négy közé is csak egyszer került, még az 1984-es Eb-n, ahol döntőt játszhatott. Azóta semmi, hiába nőttek ki klasszisok, tűntek el generációk, játszottak klubszinten meghatározó szerepet, válogatottként nem jött össze a nagy dobás. Idén is csak titkos esélyesek voltak, végig kiegyensúlyozott, korszerű játékok mégis aranyérmet ért. A valenciai támadó, David Villa pedig gólkirály tudott lenni az Eb-n. Esetében jó játékosról van szó, de talán tőle sem várták, hogy ekkorát tud dobni a nyáron. A barcelonai Xavit pedig a legjobb játékosnak választották meg, nem méltatlanul, így az aranyérem mellé egyéni címeket is szépen begyűjtötték a spanyolok, bizonyítva, hogy nem érdemtelenül végeztek az első helyen.”
Nem múlik el esztendő csalódás, kudarc nélkül. Szakkommentárunknál vajon ki viszi el a citromdíjat?
„A vízilabdázóknál a horvát férfi válogatott, amely világbajnoki címvédőként futott neki az esztendőnek – éppen bennünket vertek a vb-döntőben –, hogy aztán az Európa-bajnokságon és az olimpián is ehhez az eredményhez méltatlan szerepeljenek. A kontinensviadalon a negyedik hely jutott nekik, Pekingben aztán az elődöntőbe sem jutottak be. Ez a sportági csalódás, és nemcsak számomra.”
„Ha nem a sportágban nézek körül, akkor ismét a labdarúgó Eb-ig kanyarodnék vissza az egyéb csalódásig: a holland válogatott remekelt a csoportkörben, de az ott mutatott játékot nem tudták továbbvinni az egyenes kieséses szakaszba. Így a szépség nem párosult eredményességgel. Ismét bizonyosságot nyert ez az örökérvényű sportigazság: a szépség és az eredményesség nem jár mindig kézen fogva egymással.”