Ki gondolná, mi mindenre lehet elég két gól? Németh Krisztián és Nagy Olivér találata egyaránt győzelmet eredményezett, így a bolgárok és a címvédő spanyolok elleni siker után páholyból várhatta a csoportkör zárónapját a magyar válogatott. A középcsatár és a jobbhátvéd egy-egy villanása vb-kvalifikációt és Eb-elődöntőt ért, a németek elleni csata tétje „csupán” az volt, első vagy második helyen masírozik be a négy közé Sisa Tibor legénysége.
A szövetségi edző alaposan felforgatta csapatát a vasárnapi ütközetre, bemutatkozhatott a tornát eddig csak a partvonalon túlról szemlélő Pokorni Péter, Lengyel Dániel, Szekeres Adrián trió, míg a korábban csupán epizódszerepig jutó Simon András, Bajner Bálint tandem is a kezdőként futhatott ki a gyepre.
Éppen csak elkezdődött a találkozó, és a Gulácsi Pétert helyettesítő Pokorninak máris két bravúrt kellett bemutatnia, előbb Deniz Naki, majd Savio Nsereko közeli kísérletét hárította. Az offenzív germán rajt meg is adta az alaphangot, Horst Hrubesch társulatának mezőnyfölénye pedig helyzetekben is megmutatkozott.
A németeknél a Naki, Nsereko tengely együttműködése olyan hatékony volt, hogy az már-már a Koman Vladimir, Németh Krisztián duót idézte, a Sampdoria irányítója és a Liverpool támadója mindeközben a kispadról szemlélte az eseményeket.
Nsereko volt a legaktívabb német, minden egyes megmozdulása veszélyt jelentett. A gólcsendet azonban nem ő, hanem Stefan Reinartz törte meg a 36. percben. Naki jobb oldali szöglete után mintegy nyolc méterről fejelt, Pokorni ugyan még beleért a labdába, de menteni már nem tudott. Szabó László pedig a gólvonal mögül tudta csak kivágni a labdát.
A bekapott góltól magához tért a magyar válogatott, de a szünetig hátralévő időben érdemi választ nem tudott adni. A hajrában Simon szabadrúgása fölészállt, egygólos hátránnyal vonultak be az öltözőbe a mieink.
A térfélcsere után néhány perccel Simon András villant, látványos sarkazását azonban Ron Robert Zieler lábbal védte. Nikházi Márk és Szabó László összjátéka után próbálkozott közvetlen közelről. Kiegyenlítettebbé vált a játék, helyzet itt, helyzet ott, egyik hálóőr sem unatkozhatott.
Simon következő igazán ígéretes lehetősége már nem maradt ki, a 74. percben Szabó beadását az ötös sarkáról a hosszú sarokba fejelte. Az egyenlítésnek azonban nem örülhettünk sokáig.
Két minutummal később ismét előnyt szereztek a németek: Deniz Naki két remekbe szabott csel után tálalt Risse elé, aki 14 méterről a léc alá vágta a labdát. Pokorni nem háríthatott.
A végjáték perceiben elszántan rohamoztak a mieink, de második nekifutásra már nem tudtak egyenlíteni. Az A jelű kvartettben így a németek végeztek az élen, megelőzve a magyarokat. Az elődöntőben: Németország-Csehország, Magyarország-Olaszország.
A vereség ellenére nem volt hálátlan a közönség, előbb ütemes tapssal, majd a Himnusz eléneklésével méltatta a kedvencek elszánt játékát. Aztán következett a tűzijáték, ne felejtsük el, mindez egy vereség után. Akkor is győzünk, hogyha kikapunk.