Tizenhét nap telt el, de még mindig felfoghatatlan, hogy Illovszky Rudolf már az égi futballpályákon figyeli a mérkőzéseket: a Vasas legendás edzőjét, a válogatott volt szövetségi kapitányát pénteken ezerötszázan kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Külön kérésére a sportembert az angyalföldi klub mezében temették el, a gyászolók között a honi labdarúgóélet számos képviselőjét találhattuk.
Illovszky Rudolfot három héttel ezelőtt szállították kórházba
tüdőgyulladással, napokon át altatták. Az utóbbi időben többször is egészségi
problémákkal küzdő mesteredző végül szeptember 23-án elhunyt.
Temetésére ezerötszázan jöttek el, nemcsak egykori játékosai, hanem Orbán
Viktor korábbi miniszterelnök és Schmitt Pál, a MOB elnöke is tiszteletét
tette. Természetesen a Magyar Labdarúgó-szövetség is képviseltette magát,
Kisteleki István elnök mellett Elbert Gábor főtitkár is részt vett a
szertartáson.
Egykori edzőkollégái közül fel lehetett fedezni a gyászolók között Dajka
Lászlót, Varga Istvánt, Gellei Imrét, de ott volt az FTC angol vezetőedzője,
Bobby Davison is.
Persze a Vasas-család is képviseltette magát a temetésen, Mészöly Kálmán,
Zombori Sándor, Kiss László és Várady Béla is játszott a mester keze alatt, de
eljött a volt válogatott játékosok közül Grosics Gyula, Dunai II Antal, Szokolai László,
Albert Flórián, Buzánszky Jenő, Sándor Károly, Kű Lajos és Szűcs Lajos is.
Szinte teljes kerettel megjelent Rudi bácsi utolsó csapata, az 1995 tavaszán
az NB I-ben szerepelt Vasas is: Vincze Ottó, Jean-Claude Mbemba, Simon Antal, Galaschek
Péter és Mónos Tamás is játszott a tizenhárom évvel ezelőtt a kiesés ellen
küzdő, ám végül bennmaradó angyalföldi gárdában. A jelenkor kerete is elbúcsúzott a legendás trénertől.
Szepesi György rádiós búcsúzott a régi baráttól, felidézte a
közös emlékeket és pályafutását, majd hozzátette:
„Angyalföldi legenda maradsz mindörökké”
A Vasas mai együtteséből Katona Máté intézett búcsúbeszédet,
a fiatal futballista elsősorban az elhunyt emberi nagyságát méltatta. A
szurkolók nevében Breyer Zoltán színművész búcsúzott a következő szavakkal:
Képtelenek vagyunk elköszönni Öntől, mert ez olyan lenne, mintha nagy
szerelmünktől, a Vasastól búcsúznánk
Illovszky Rudolf ravatala mellett hatalmas Vasas-zászló
feszült, ezt a koporsó elhantolása előtt összehajtották és odaadták a gyászoló
családnak.
ILLOVSZKY RUDOLF 1922-2008
A legendás Rudi bácsi 1922. február 21-én született, az MTK-ban kezdett el futballozni, majd tizenöt éven keresztül (1941-1956) erősítette az élvonalban a Vasast. A piros-kékek tagjaként 270 mérkőzésen 87 gólt szerzett, villámgyors balszélsőként vezéregyénisége volt a csapatnak. Három alkalommal szerepelt a a magyar válogatottban is.
Még játékosként edzői képesítést szerzett, trénerként is a Vasasban kezdett dolgozni: 1960 és 1977 között négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1965 és 1977-ben), háromszor Közép Európai Kupát és 1986-ban Magyar Kupa-győzelemre vezette csapatát. Élvonalbeli szakvezetőként 445 találkozón ült a kispadon. Külföldön is szép sikereket ért el a görög Pireusznál és az osztrák Admira Wackernél. Tizenhárom évvel ezelőtt ismét leült a Vasas kispadjára és megmentette az együttest a kiesésétől.
Két időszakban volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya, előbb 1966-67-ben, majd 1971 és 1974 között. Összesen 29 mérkőzésen irányította a nemzeti tizenegyet. Vezetése alatt a válogatott ezüstérmet szerzett az 1972-es müncheni olimpián, és ugyanebben az évben kijutott az Európa-bajnokságra is, ahol negyedik lett nemzeti tizenegyünk, akiket 1972-73-ban Európa legjobb négy csapata között tartották nyilván.
Nyugdíjazása óta a Vasas több felkérésének is eleget tett. Kezdetben edzőként, majd utánpótlás-vezetőként, később elnöki tanácsadóként és szakosztályvezetőként is tevékenykedett. A Fáy utcai stadion évek óta az ő nevét viseli.
Tavaly a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje polgári tagozat elnevezésű kitüntetést vehette át. Illovszky Rudolf a magyarországi labdarúgás érdekében végzett tevékenysége és sportpályafutása elismeréseként érdemelte ki az elismerést Sólyom László köztársasági elnöktől. Orth György életműdíjjal (1995) és Bay Béla-díjjal (2002) is elismerték pályafutását.
