– Káprázatos idényen van túl, gólkirály lett, és feljutott az első osztályba Norvégiában. Ez az ön éve volt...
– Igen, minden vágyam teljesült, tökéletes idényen vagyok túl. Huszonkét gólt sikerült lőnöm a bajnokságban és hatot a kupában. Az edzőmnek nagyban köszönhető, hogy így megtáltosodtam, hiszen végig kitüntettett bizalmával. Továbbá az Odd Grenland játékrendszere rendkívül fekszik nekem, jól ment a játék a 4-3-3-as felállásban, befejezőcsatárként.
– A fejjátékát mennyire tudta kamatoztatni?
– Nos, közel két méter magas vagyok, de nincs könnyű dolgom itt Norvégiában, a tökéletes fizikumú, hórihorgas hátvédek világában nehéz a levegő urának lenni. Ennek ellenére azt hiszem, góljaim több mint felét fejesből sikerült megszereznem.
– Úgy tűnik, megtalálta a helyét. Azért csodálkoznék, ha egy kérő sem kopogtatna önnél egy ilyen pazar szezon után...
– Én úgy vagyok vele, soha nem mondd, hogy soha! Januárban kezdődik az átigazolási szezon, de télen még nem hinném, hogy klubot váltok. Aztán később azért belekóstolnék a légióséletbe máshol is. De ez még a jövő zenéje.
– Tíz éve légióskodik Skandináviában, hat éve Norvégiában. Mondhatjuk, hogy új hazára lelt?
– Igaz, ami igaz, a hosszú évek alatt sikerült itt berendezkednem, otthon érzem magam, amiben norvég barátnőm is segít. Egyébként ő Amerikába készül, ami még sok mindent új megvilágításba helyezhet.
– Apropó, barátnője, Melissa Wiik ünnepelt futballsztár hazájában. Válogatott csatár, ráadásul tavaly ő is éppen 22 találattal lett gólkirály az első osztályban. Egy napon is születtek kedvesével, micsoda egybeesések!
– Büszke vagyok Melissára, akivel egy éve vagyunk együtt. Én csak álmodozom olyan sikerekről, amelyek az ő pályafutását kísérik. Szerepelt a pekingi olimpián, ahol két gólt is lőtt a negyeddöntőig jutó válogatottban. Jövő nyáron pedig Európa-bajnokságon vehet részt. Tizenhét meccsen tizenhét gólt lőtt idén a bajnokságban, azt hiszem ez sem piskóta!
– Két gólkirály megfér egy csárdában? Azaz nincs vetélkedés házon belül? Bizonyára inspirálják párja sikerei...
– Az utóbbi a jó kifejezés. De ez kölcsönös, azt hiszem, egymást inspiráljuk a nehéz pillanatokban, és ahol csak tudunk segítünk a másiknak. Neki például fejjátékban van mit javulnia, ami éppen az én erősségem. Én meg..., bárcsak olyan robbanékony lennék, mint ő...
– A Matthäus-érában jó párszor láthattuk a magyar válogatottban. Ha az első osztályban is ontja a gólokat, könnyen Erwin Koeman kapitány látókörébe kerülhet. Lát esélyt arra, hogy újra magára öltse a címeres mezt?
– Őszinte leszek, szerintem nem térek vissza. Egyrészt már nem vagyok mai gyerek, másrészt nekem a támadó játékfelfogás kedvez, ami a legritkább esetben jellemzi a magyar együttest.
– Mivel tölti majd a holtidényt? Hogyan készülnek majd az élvonalra?
– Pénteken utazom két hétre Thaiföldre kikapcsolódni, jól fog esni a pihenő. Aztán december elsején már kezdjük is a háromhetes alapozást a csapat edzőközpontjában, Skienben. Az ünnepeket Magyarországon töltöm, január ötödikétől pedig már indul is a visszaszámlálás. Az új szezon viszonylag korán, március közepén rajtol, remélem át tudom menteni az idei formámat.