Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehetett állítani, hogy az a pár néző - aki kilátogatott ezen a napfényes szombat délutánon a mérkőzésre – lerágta volna a izgalmában a körmét. Az első negyedórában a kapuk ugyanis egyáltalán nem forogtak veszélyben, mindkét csapat a biztonságra törekedett.
A Batta és a Misleny is visszaállt a saját 16-osa elé, s onnan próbálta szervezni a játékot. A középpályáig nem is volt gond, odáig szépen haladt a labda lábról lábra, ám a minimális kockázatvállalás hiányában a kezdőkörben elfogyott a tudomány.
Épp ezért okozott kellemes meglepést a 21. perc a hazaiak számára: Disztl egy baloldalon vezetett akció végén közelről a hálóba csúsztatott (1-0).
Sokáig azonban nem örülhettek a battaiak, ugyanis négy perccel később Kanizsai büntetőből kiegyenlített (1-1).
Sokan azt gondolták ekkor, jön majd megint az unalmas passzolgatás a mezőnyben. Disztl viszont valószínűleg nem hallotta ezt a jóslatot, és a 28. percben 22 méterről lövésre vállalkozott, s mint később kiderült, jól tette, hiszen a labda védhetetlenül vágódott a bal felső sarokba (2-1).
Újabb hat perc elteltével a meccs folyamán – elsősorban a neme miatt - elég sok kritikát kapó játékvezető, Gaál Gyöngyi ismét a 11-es pontra mutatott. Most azonban a hazai együttes rúghatott büntetőt, s Havrán magabiztosan a bal sarokba gurított (3-1).
A szünet után átvette az irányítást a vendégcsapat, ám az enyhe mezőnyfölény igazi átütőerő nélkül - egy kivételtől eltekintve - nem eredményezett automatikusan gólhelyzeteket. A Batta ugyanakkor okosan tartotta az előnyét, s ahol csak tudta, széttördelte a játékot, hisz az idő neki dolgozott.
A folytatásban gyakorlatilag semmit sem változott a játék képe, így a százhalombattai együttes elsősorban az első félidőben mutatott teljesítménye alapján megérdemelten tartotta otthon mindhárom bajnoki pontot.