- Sok nagy csatát és szép sikereket megélt játékosként hogy dolgozta fel az elmúlt hónapok eseményeit?
- Legszívesebben kitörölném az emlékezetemből ezt az évadot – válaszolta a 207 centiméter magas játékos. - A rájátszás utolsó heteiben szó szerint az idegösszeomlás szélén voltam, a családom tudja igazán, hogy tényleg padlóra kerültem. Nagyon nem ment a csapatunknak, és ha a ZTE ellen az utolsó másodpercben nem megy be Ceskovic félpályás dobása, akkor nem tudom, hogy végezzük...
- Mi volt a baj?
- Egyetértek azzal, amit sokan elmondtak: egy-két játékos nem volt eléggé motivált, a hozzáállással komoly problémák adódtak. Sajnos már az alapszakasz is szenvedés volt, főleg a sok néhány pontos vereség jött rosszul.
- A szezon végén minden játékosnak lejárt a szerződése. Ön hogy tervezi a jövőt?
- Az évadzárón abban maradtunk a vezetőkkel, hogy ha sikerül rendezni a tartozásokat, és megnyugtatóbb anyagi helyzetbe kerül az egyesület, akkor ülnek le tárgyalni a játékosokkal. Én nem titkolom, hogy szívesen maradnék Kaposváron. Korábban már kosárlabdáztam itt, aztán hat év eltelt, játszottam Szolnokon és Pécsen is, majd 2006-ban újra ideigazoltam. Addig szeretnék még játszani, amíg igényt tartanak rám, ez lehet még egy-két év is. Egyébként a család is nagyon jól érzi magát Somogyban; már arról is beszélgettünk, hogy el kellene adni a pesti házat, és végleg ideköltözhetnénk...
- Hogy tartja karban magát?
- Sajnos már nem vagyok fiatal, így jól tudom, hogy akár csak egy több hetes kihagyás is nagyon megnehezítené a dolgomat. Éppen emiatt én végigdolgoztam a bajnokságot a felkészülés elejétől a zárásig, és most sem pihenek: a volt válogatott röplabdázótól, Gubik Jánostól kaptam egy profi spinning-gépet, ezzel edzek rendszeresen legalább egy órát. A kert végében pedig van egy kondigépem, azt is használom rendesen...
- Ez volt a huszadik éve élvonalbeli játékosként. Mennyit változott a játék az eltelt időben?
- Az 1987/88-as bajnokságban mutatkoztam be, és abban az időben még jól megéltek a pályán azok a játékosok is, akik fizikailag nem voltak annyira felkészültek. Ma már az erő dominál, néha szinte pankráció jellemzi a mérkőzéseket. Más világ ez... Talán ezért is nagyon készülök a vasárnapi székesfehérvári gálameccsre, amelyen a Honvéd színeiben az Albacomp tíz évvel ezelőtti bajnokcsapatával játszom majd...
- Hogy telik a nyár?
- Nem unatkozunk, a családdal a Balatonon vagyunk, én pedig az új szenvedélyemnek, a főzésnek hódolok. Egyre komolyabban veszem ezt is, ma már legalább annyira szeretem, mint a kosárlabdát, és a távolabbi jövőt már ebben a „műfajban” is el tudnám képzelni...