A hazaiaknál a Moszkvában megsérült center, Horti Dóra - saját felelősségére - vállalta a játékot, Székely Norbert pedig a kezdőbe nevezte. Amúgy meg ismét szükségjátékvezetők működtek közre.
Az első percekben nyoma sem volt a hazai játékosokon annak a fáradtságnak, amitől a hősies moszkvai helytállás után edzőjük tartott. Labdaszerzések után könnyű kosarakkal gyorsan jelentős előnyre tett szert az MKB.
A negyed közepétől a vendégek a jó dobóformát nyújtó Hegedűs vezérletével kiegyenlítetté tették a játékot, a Sopronnak pedig felállt védelem ellen akadozott a játéka. Az etap hajrájában Eördögh és Horti néhány ügyes megmozdulással gondoskodott róla, hogy megnyugtató előnnyel zárta felvonást a bajnok.
A második szakasz koreográfiája hasonló volt az elsőhöz. Egyoldalú játékkal indult, hamar húsz pont körülire hízott a soproni előny. A negyed közepén azonban a vendégeké volt, néhány kifejezetten szellemes támadást vezetve Sonyák ponterős játéka révén tízen belülre kerültek. Székely időt kért, s csapata Holt és Milovanovics találataival újra megugrott.
A térfélcsere után a Sopron biztosan őrizte előnyét, de a helyenként ügyesen játszó lelkes Szolnoknak volt tartása, s a negyed közepén egy 9-0-s rohammal újra éles lett a mérkőzés. A hazai szakvezető ismét időt kért. Holt "keltette életre" a Sopront, ám ezt a negyedet a pillanatra nem lankadó vendégek nyerték.
A záró szakaszban mutatkozott meg igazán Moszkva "hatása" a soproniakon, ekkor a védekezésükkel próbálták ellensúlyozni tompa támadójátékukat. A vendégek viszont érezték az esélyt, hogy ha nem is nyerhetnek egy igen tisztes eredményt elérhetnek.
A soproniak ha nem is játszottak jól, küzdöttek, s hosszabb volt a kispadjuk, így ha a vártnál nehezebben is, de hozták a kötelezőt, de a roppant kellemetlen stílusú, megalkuvást nem tűrő vendégcsapat is minden dicséretet megérdemel.