„Sok a sérült, a hiányzó a horvát csapatban, akiket fiatalokkal pótoltak – mondta Cortina. – A mérkőzés aztán bebizonyította: vannak tehetségek, értékek a horvát jégkorongban, ahol igen sok munkát fektetnek a sportágba. Kívánom nekik, minél előbb érjenek be ezek a fiatalok és a beléjük fektetett munka minél gyorsabban térüljön meg. Azt azonban meg kell említenem esetükben, hogy a szerbekhez hasonlóan ők is túlságosan tisztelték a magyar csapatot, ez pedig akadályozhatja, de legalábbis késleltetheti az előrelépésüket, hiszen az annak a jele, hogy nem hisznek magukban, a munkájukban eléggé.”
Szó mi szó: nem sokat kockáztatott a horvát válogatott egy olyan találkozón, amely számukra lényegében semmilyen téttel nem bíró tétmérkőzés volt. A játékosok csak a biztosat vállalták, ritka volt a váratlan megoldás. Védőt maguk előtt látva rendre fordultak és a passz lehetőségét keresték. Fehér holló volt, amikor bevállalták az egy az egy elleni harcot, pedig nem voltak minden esetben eleve esélytelenek… Egy alkalommal Sille Tamás csak kétperces kisbüntetés árán tudta megállítani a korongot mellette már megtoló, őt megkerülő horvát támadót a magyar kapu előterében, illetve a harmadik harmadban lőtt becsületgóljukat megelőző csiki-csuki akció még a magyar közönséget is tapsra ösztönözte, 5-0 után belefért…
A magyar kapuban Szuper Levente helyett ezúttal Hetényi Zoltán kezdett. A fehérvári hálóőrnek sok dolga nem akadt, tizenöt lövésből tizennégyszer hárított, a korong nem nagyon jött ki róla. Egyszer azonban kisbüntetést szedett össze – botjával szúrt ki a center helyén lévő, a kilátásban és mozgásban őt akadályozó horvát játékos felé –, majd nem sokkal később egy kijövetelnél elütött a korong felett.
„Hetényi Zoli lehetőséget kapott a rutinszerzésre, megfelelően látta el a dolgát. Tud ő ennél jobban is védeni, de a kritikáimat soha nem osztom meg a nyilvánossággal, azt majd megbeszéltem az érintett játékossal négyszemközt. A litvánok ellen ismét Szuper Levente kezd a kapunkban.”
A szerbek ellen a második, a horvátok ellen a harmadik harmadot „adtuk” 1-1-re, a részeredményen kívül azonban a kapitány semmilyen párhuzamot nem lát a két játékrészben mutatott teljesítmény között.
„A szerbek elleni 1-1-es harmadunkban kifejezetten rossz felfogásban játszottunk, most viszont az 1-1 ellenére elégedett voltam a csapat munkájával. Nem mindig az a legfontosabb, hogy még nagyobb legyen a különbség. A mérkőzés addigra már eldőlt, így sokkal lényegesebb volt számunkra, hogy ne legyen sérülés, fölösleges kiállítás, ne menjünk bele adok-kapokba, még tovább csiszolódjanak a sorok és a cserék. Tartom ezt még akkor is, hogy a záró harmadban több mint két percig játszhattunk kettős emberelőnyben, mégsem ütöttünk újabb gólt. Ritkán van ugyanis olyan alkalom, hogy azokat az elképzelésemet is le tudom meccsen tesztelni, amire máskor nincs lehetőség. Egészen pontosan azt, hogy előnyben nem küldöm a jégre azonnal az Ocskay-, vagy a Ladányi-féle sort, hanem maradnak fent a fiatalok, ők vajon mit hoznak ki ebből a szituációból. Amikor felmentek Palkovicsék vagy Vas Mártonék, azonnal jöttek a lövések, megvoltak az újabb lehetőségek. A csapat a horvátok elleni mérkőzésen is jól dolgozott, külön öröm számomra: ahogy a szerbek ellen, úgy szombaton sem volt féloldalas a csapatunk, több sorunk eredményes volt.”
A magyarok fölénye különösen az első harmadban volt szembetűnő, akkor a horvátok alig jöttek ki a szorításból. Csapatunk tizennyolc alkalommal veszélyeztette az ellenfél legjobb játékosának megválasztott Vanja Belic kapuját, amelybe kétszer be is talált.
Tartottuk a szintet a rákövetkező két harmadban is, a horvátok viszont háromról indulva megduplázták próbálkozásaik számát. De még ez is messze volt attól, hogy mezőnyben egyenrangú partnerei legyenek a házigazdáknak. A találkozó a mindkét oldalon sok kiállítást hozó második harmadban dőlt el: előbb Vas János lőtt bombagólt fórból, majd Peterdi Imre volt szemfüles. A játékrész utolsó percében pedig Ondrejcik Rastislav immár menetrendszerűnek mondható találata tette ötgólossá a különbséget a záró felvonás előtt.
„Büszkeséggel tölt el, hogy a magyar szakvezetés engem talált a mérkőzés legjobbjának – mondta a gól és assziszt nélkül záró Holéczy Roger, akinek motiváltságát és kiváló csapatmunkáját értékelték. – Szerintem a csapatból ezen az estén ilyen indokkal bárki más is megkaphatta volna a legjobbnak járó kitüntetést, mert mindenki remekül dolgozott. Jól védekeztünk, gólratörően és eredményesen támadtunk. Remélem, nem lesz ez másként a litvánok ellen sem.”
A vasárnapi ellenfél Litvánia, amelyet az elmúlt években jól megismerhettünk már akár a Divízió I-es vb-ken, akár az Eurotour sorozatban. Biztos, nagy különbségű győzelmeink mellett egy 2-1-es vereség piszkít bele az összképbe, azt viszont 2007-ben egy fiatal, meghatározó játékosait nélkülöző magyar csapat szenvedte el.