Még el sem igazán kezdődött a találkozó, amikor vezetést szerzett a magyar csapat: Ladányi Balázs lövésébe Svasznek Bence ért bele a kapu előtt gólt érően.
A folytatásban érvényesült a papírforma. A lényegesen gyorsabb tempóban korcsolyázó magyarok többnyire már a szerb kapu előtt visszatámadtak az elvesztett korongokra. Ettől a náluk lényegesen képzetlenebb szerbek olyannyira zavarba jöttek, hogy támadásépítés közelébe sem kerültek, arra halvány esélyük sem lévén. Talán az első játékos még megoldotta a feladatát, a második azonban már nem tudta, így a harmadik társnak az jutott osztályrészül, hogy ismét védekezzen.
A kapu előtt pergő-forgó magyarok tízperces gólcsendet törtek meg, amikor játékrész második felében beindították a gólgyártást.
Ondrejcik Rastislav távolról, Ladányi Balázs és Palkovics Krisztián közelről volt eredményes, így már gólokban is megmutatkozott a két együttes közötti kétosztálynyi különbség.
A pihenőt követően minden rendben folytatódott: Ondrejcik másodszor is eredményes tudott lenni, védőerénye után – távoli bomba -, csatárképességeit is megvillantotta, amikor a kapu mögül visszakanyarodva fineszes köténygólt szerzett.
Sok volt ez már az öt gombócnál tartó kezdőkapusnak, Fedor Aranicskinek, aki cserét kért és kapott. Jött Milan Lukovics, aki a folytatásban szinte megbabonázta a magyar játékosokat.
Tegyük hozzá, biztos előnye tudatában a magyar játékosok próbáltak a jobbnál is jobb lövőhelyzetet kialakítani maguknak. Kevesebb volt a lövés, de az igazán kecsegtető helyről zúdult a szerb kapura. Ott azonban Lukovics őrizte biztosan a vártát.
A 30. percben a kapott gól és tulajdonképpen egyben védett lövés nélkül is záró Szuper Levente átadta a helyét a magyar kapuban Hetényi Zoltánnak. A fehérvári csapattárs igazán kritikus pillanatban lépett jégre: a semmiből szépítettek a szerbek.
Utána még inkább meleg lett a pite számunkra, hiszen kettős emberhátrányban játszhattunk. Vas Jánost lökésért állították ki, Ladányi Balázst pedig azért, mert a megszerzett koronggal az üres kapuba lőtt. Miután simán, különösebb gond és izgalom nélkül kivédekeztük a kettős hátrányt, a harmad második része ismét magyar mezőnyfölényt hozott. De eredménytelent, ez pedig egyedül Lukovicsnak volt köszönhető.
A második harmad után azonban a szurkolók így sem lehettek elégedetlenek, útban a büfé és a következő sör felé megálljt parancsolt nekik a jégre lépő, tizenhat főt számláló formációs válogatott, amely a zágrábi vb-re készülve mutatta be gyakorlatát.
A húsz csinos hölgy után érkeztek a korongosok, a leosztás nem sokat változott. A hosszú gólcsendet Ocskay Gábor törte meg végül, majd jöttek sorra az újabb magyar találatok. Ami közös és a jövő szempontjából építőjellegű volt, hogy ezúttal kapuja elé beálló védelem ellen voltunk eredményesek. Akár kinti átlövésből, aki közeli kavarodás, egy-két gyors passz után. Eddig jobbára a kontráinkra építettünk, de egy gyengébb rivális ellen bizony nem árt a pozícionális játékot sem eredményesen művelni.
A vége közte nyolc lett, a kilenc gólunkat nyolc játékos szerezte. Győzelmünk ilyen arányban is megérdemelt lett és ha a cserekapus Lukovics nem véd húsz percet bravúrosan, még nagyobb arányban jégbe döngölhettük volna ellenfelünket.
Dicséretes volt a Vas-fivérek sok mozgásra alapuló játéka, amely jól passzolt Ladányi váratlan technikai megoldásaihoz, passzaihoz. Ocskay és Palkovics összeszokottságát a szerbek is testközelből szenvedhették meg, de motiváltan játszottak a társak is, kiváltképpen a kétgólos Ondrejcik, akit láthatóan nagyon feldobott duplája.
A folytatás szombaton a horvátok ellen nem ígérkezik különösebben nehéz feladatnak, annak megoldása szintén kötelező.