Gólszerzők: 45:22 Ciganovic (Zibret), ill. 6:06 Horváth A. (Ocskay, Fekete), 8:40 Ocskay (Palkovics), 25:54 Vas János (Ladányi, Ennaffati), 28:59 Peterdi (Tokaji), 39:34 Ondrejcik (Majoross), 59:04 Fekete (Ocskay)
Kiállítások: 22 + 10 perc fegyelmi (Brumercik), ill. 14 perc
A szombati „előmeccsen”, a Litvánia-Szerbia ütközeten is feltűnt a lelátón magyar válogatott szövetségi kapitánya, Pat Cortina, de csak érintőlegesen kötötték le figyelmét a pályán történtek, inkább segítőivel, Diego Scandellával és Énekes Lajossal egyeztetett, majd tűntek el hármasban az öltözők irányába.
Így leginkább csak hírmondók által értesülhettek arról, hogy a litvánok egygólos hátrányból nyertek magabiztosan, a szerbek erejéből a vezetés megszerzése után még az egyenlítésre is futotta, utána azonban kiütközött a két csapat közötti osztálybeli különbség.
A mieink ellenfele vasárnap a két mérkőzése után két győzelemmel álló litván gárda lesz, a látottakat esetükben nem árt feledni, viszont a hazai pályán korcsolyázó magyarok ellen hátrányból aligha fordítanak. A lecke adott: vezetést kell szereznünk, aztán jöjjön az ellen. Ha tud, persze…
Így történt ez szombaton is, a Cortina által leginkább félt rivális, Horvátország ellen. Szapporó még – sokáig – szép emlék marad a magyarok számára, amelyen az sem halványít, hogy ott a 3-0-s győzelem a horvátok ellen igencsak izzadtságszagú volt a távolban, ahol a Nap úgy általában mindig felkel.
Biztató lehet a pénteki, gólzáporos kezdésen túl, hogy az első összecsapáson itt-ott még foghíjas lelátó a hétvégén biztos nem lesz az, ugyanis minden jegy elkelt a hátralévő két találkozóra. A mérkőzést ezúttal is a válogatott bravúros pillanatait felidéző rövidfilm, majd lézershow vezette fel. Aztán jégre kerültek a kezdőötösök és a pakk is.
A magyar kapuban ezúttal nem Szuper Levente, hanem az utódként menedzselt Hetényi Zoltán kezdett. A házigazda együttes ezúttal is rögtön nyomást gyakorolt ellenfelére, amint és ahol tudta, letámadta a korongot megjátszani igyekvő horvát játékost. Ennek köszönhetően a játék többnyire a rivális térfelén, de még inkább a harmadában folyt.
Azt azonban látni kellett: ez nem a szerb csapat, a horvát játékosok lényegesen gyorsabban és összeszedettebben művelték a sportágat, mint egykori államtársaik.
A magyarok vezető góljára azonban így sem kellett sokat várni: Ocskay Gábor emberelőnyben szépen tette vissza a korongot a center helyén álló, alapfoglalkozását tekintve védő Horváth András elé, aki mesteri kapáslövéssel vette be Vanja Belic kapuját.
Támadásban maradtunk, második gólunkat alig két perccel később megint a rutinosabb fehérvári sor hozta össze: Palkovics Krisztián húzott el a jobbszélen jó szokása szerint, az ő lövését még védte a szerb kapus, aki azonban a kipattanónál Ocskay ismétlésével szemben már tehetetlennek bizonyult.
Hetényi kapuja előtt ritka vendégek voltak a horvátok, akik semmilyen komoly veszélyt nem tudtak kialakítani. A harmadból hátralévő rész a magyarok mezőnyfölényében telt, de hiába záporoztak a lövések, azok vagy célt tévesztettek, vagy Belic hárított.
Ocskayék sora célratörőbbnek tűnt, Ladányiék viszont sokszor túlcifrázták – a Briancon légiósának egy-két húzása még úgy is élményszámba ment, hogy előrébb nem jutottunk vele -, a harmadik és negyedik sor pedig lelkiismeretesen tette a dolgát, de ritkán jutottak lövésig.
A második felvonás eseménydúsabban telt. Tekintve, hogy három gólt szereztünk, de közben védekeznünk is kellett, még kettős hátrányban is. Mindezt sikeresen tudtuk le, izgalmas pillanatot a bottal kiszúrásért kétperces kisbüntetést összeszedő Hetényi kapus okozott, aki egy kijövetelnél elütött a korong felett, de a társak kisegítették.
A magyarok végig erőteljesebben játszottak ellenfelüknél, de előző napi önmaguknál is, amikor a második harmadban kicsit szétesett a fegyelem és a figyelem. Vas János fórban játszva vágott be egy keresztpasszt, Peterdi Imre egy lecsorgót kotort be, Ondrejcik Rastislav szintén kapásból volt eredményes. A horvátok egyre-másra kapták a kiállításokat, nem tudták tartani a tempósabb magyarokat.
A harmadik játékrészben megkaptuk a gólunkat is, a büntetőpad gyakori vendégének, Oliver Ciganovicnak a találatához nemcsak a társ, Veljko Zibret asszisztált, hanem a komplett magyar védelem és Hetényi kapus is.
Utána visszakaptuk a lehetőséget, sőt duplán, de a görcsössé váló támadásaink sablonosak, és kicsit lassúak is voltak. A horvátok elkövették azt a bravúrt, hogy közel két és fél percet bekkeltek ki kettős emberhátrányban egy A csoportos együttes ellen. Erre jó lesz pedig vigyázni, adott, ennél lényegesen fontosabb pillanatban döntő is lehet.
Hogy mégse legyen rossz a szánk íze, arról búcsúzóul a fehérváriak gondoskodtak: Ocskay remek centerezését Fekete Dániel váltotta gólra.
Csapatunk ezen az estén is szépen, bár egy kicsit fáradtabban játszott, de biztos győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben. A horvátok ezúttal olcsóbban adták magukat, tulajdonképpen egyszer sem mentek bele kétes szituációkba, az egy az egy ellent nem vállalták, csak a biztost játszották. No igen, ellenünk a szerbekhez hasonlóan ők is tanulni jöttek.