„Meg akartuk mutatni, hogy bátrak vagyunk, tele energiával és képesek vagyunk uralni a játékot – ismertette a taktikai értekezleten előzetesen elhangzottakat Josef Hickersberger. - Nekünk kellett volna megszereznünk a vezetést, volt is három tiszta helyzetünk, de sajnos mindegyiket elpuskáztuk, ezek után pedig sajnos visszaestünk.”
„A szünet után legalább olyan erősek voltunk, mint azt megelőzően, az idő múlásával pedig igyekeztem cserékkel frissíteni a csapatot. Jóval hamarabb fellélegezhettünk volna, ha korábban betalálunk, de ami igazán lényeges, a döntetlen legalább így is meglett. Ez Ausztria első Eb-pontja, büszkék vagyunk rá, hogy megszereztük” – újságolta büszkén az osztrák kapitány.
„Nem döntöttük el előre, hogy Ivica Vastic lesz az ítéletvégrehajtó, ha büntetőhöz jutunk, de kézenfekvő volt, hogy ő álljon a labda mögé. Elvégre neki van a legnagyobb rutinja, és az óriási felelősség sem nyomasztotta. Ott volt az 1998-as franciaországi vb-n is, tehát világversenyen is szerzett már tapasztalatot. 99,9 százalékig biztos voltam benne, hogy betalál, végül a megérzésem és a játékosom sem hagyott cserben” – fűzte hozzá felszabadultan a láthatóan megkönnyebbült szakvezető.
Ausztria számára tehát győzelemmel ér fel ez a döntetlen, arról nem is beszélve, hogy a németek ellen akár a nyolc közé jutást is kiharcolhatják. A Hicke becenéven ismert 60 esztendős tréner azonban egy árva szót sem ejtett a Nationalelf elleni, hétfői ütközetről, az esélylatolgatás helyett egyelőre inkább azzal foglalkozik, hogy az utolsó cseppig kiélezze a sporttörténelmi siker ízét.
Más kérdés, hogy szintén újonc lévén a lengyeleknek is ez volt az első Eb-pontjuk, a németek elleni 2-0-s vereség után ez az 1-1-es döntetlen azonban cseppet sem vigasztalja Leo Beenhakkert és tanítványait.
„Egyetlen tanulsága van ennek a mérkőzésnek, méghozzá az, hogy ebben a sportágban nem mindig azt kapod, amit érdemelnél – vont mérleget a lengyeleket irányító holland szakember. – Az első húsz percet átaludták a játékosaim, a folytatásban viszont igencsak felpörögtek. Aztán betaláltunk és megérdemeltük volna a győzelmet, borzasztóan bánt, hogy nem így lett.”
„Matematikai esélyünk még van a továbbjutásra, innentől kezdve számunkra mégis sansztalan a negyeddöntő, és ez fáj – fűzte hozzá Beenhakker. - Jó úton járunk, de még rengeteget kell fejlődnünk. Ha megnyertük volna a meccset, most teljesen más lenne a helyzet, számolgathatnánk a pontokat. Így viszont felesleges, hiszen nem dönthetünk önmagunk a sorsunktól. Ha legyőznénk a horvátokat, könnyen lehet, hogy az is kevés lenne, éppen ezért nem tervezünk előre. Elméletileg nem, de gyakorlatilag már kiestünk.”
Az A jelű kvartettben a csoportkör hétfői zárónapján az osztrákok a németekkel, a lengyelek pedig a már biztos csoportgyőztes horvátokkal találkoznak. Leo Beenhakker pesszimizmusa nem alaptalan, hiszen Lengyelország legjobbjai csak akkor lehetnek érdekeltek az egyenes kieséses szakaszban, ha nagyobb különbséggel nyernének, mint a társrendező Ausztria. Erre pedig lássuk be, vajmi kevés esély van.