Fél hét és hét óra között szépen-lassan szállingóztak a nézők az Arénába, a küzdősport szerelmeseinek többsége a tartalékmérkőzések utáni fél nyolcas megnyitóra időzítette a belépőt. Az étvágygerjesztőnek szánt felhozó meccsekre a rokonokon és a barátokon kívül csupán párszáz őrült fanatikus volt kíváncsi. A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy Balogh Szabolcs Asztalos Jánost, Nagy Tibor pedig Kulacsik Mirkót győzte le 3-0-ra.
Aztán amikor a kismutató a hetes és nyolcas között vesztegelt, a nagymutató pedig a hatosnál járt, már négyezren feszítettek a lelátón. Felszállt a füst, a hangszórókból bömbölt az adrenalinnövelő, ütemes talpalávaló, a pódiumon pedig megjelentek az est főszereplői. A látványos erődemonstráció után a rendezvény sztárvendége, az ezúttal csak látogatóba érkező, a versenyprogramban nem szereplő Remy Bonjasky tiszteletére záporoztak a vakuk.
Suriname szülötte, a holland színekben versenyző háromszoros K-1 világbajnok (2003, 2004, 2008) köszöni, jól van, sok sikert kívánt a ringbe lépőknek, majd elfoglalta helyét a nézőtéren. Azért ökölvívó-legendákból sem volt hiány, a múlt és a jelen korszakos egyénisége, Kovács István és Erdei Zsolt is tiszteletét tette. De ne feledkezzünk meg a birkózóikon Növényi Norbertről sem.
A nyolc résztvevős K-1-viadal első negyeddöntője hatalmas meglepetéssel ért véget, a hazai rajongók nagy-nagy bánatára. Sebastian Ciobanu mellett nem sok sót evett meg Török Dániel, simán kikapott 3-0-ra. Török a levegőt rugdosta a román fighter helyett, a kőkemény ütésekbe pedig rendre beleszaladt. A magyar harcost végül kifordulásért intették. A folytatásban a cseh Roman Kleibl combrúgásai kergették őrületbe Veres Ádámot, a második menet végén már fel sem tápászkodott a padlóról honfitársunk. Hidegzuhany volt ez a javából.
Miután a horvát Mladen Brestovac legyőzte a francia Joachim Thomast, Zentai Máté volt az utolsó reménysugár, kíváncsian vártuk, lesz-e magyar az elődöntőben. A holland Mounir Zekhini itta meg a 198 centis, 107 kilós őserő lendületét, tizenhárom másodperc után összezuhant. Bizony-bizony, ha valakit fordulásból sarokkal rúgnak lengőbordán, azt kevesen irigylik.
Amíg szusszantak a „nagyok”, jöttek a „kicsik”, a hetven kilogramm alattiakat felvonultató K-1 Max elődöntői következtek. Pethes Viktor Győrfi Csabával, az abszolút közönségkedvenc Vörös Roland pedig Tóth Gáborral végzett. Vörös vagy kéttucatnyi KO-ra elegendő ütést és rúgást címzett Tóthnak, aki csaknem adta magát. Így kihúzta a háromszor három percet, de az egyhangú pontozásos vereséget nem kerülhette el (0-3).
Egy presztízsmérkőzéssel, vagyis egy versenyprogramon kívüli összecsapással folytatódott ütős kis esténk. Ki gondolta volna, hogy tizenegy ringbe lépő magyar után pont egy román fiú kíméletlen pofonjai pezsdítik fel a vért a lelátón? Catalin Morosanu addig ütötte Musab Gursant, amíg a mérkőzésvezető nem állította le, pedig a török bunyós se tűnt puhány fickónak. Nem kegyelmezett a Kárpáti Halál, igazolta művésznevét.
A szünetben két kiváló harcművész, Brezovai Sándor és tanítványa, Lantos Lehel nyűgözte le a nagyérdeműt. Kissé komikus volt, ahogy Enya egyik legnépszerűbb slágere, a May it be lágy dallamaira ütöttek és fejeltek szét mindent, amit a ring környékén találtak.
Tudnak valamit ezek a románok! Marosanu után Daniel Ghita is kivégzést rendezett a ringben. Ezen a presztízsmeccsen a horvát Igor Mihajlevic volt a szenvedőalany. Annyi ütés és rúgás érte a testét, hogy percekig csak csillagokat látott. Ezután a nyolc résztvevős K-1 elődöntőiben Ciobanu Kleiblt agyalta meg, az egyetlen versenyben maradt magyart, Zentai Mátét pedig Brestovac már az első menetben úgy állcsúcson rúgta, hogy krumpliszsák módjára dőlt el a sarokban. Szívszorító látvány volt a brutális lábtechnika. Ezzel ki is alakult a horvát-román finálé.
K-1 Maxban már döntőztek is: Vörös Roland egyhangú pontozással, 3-0-ra verte Pethes Viktort. Megérdemelten nyert Vörös, de Pethes is remekül küzdött, neki is járt a taps. S ekkor elérkezett a várva várt pillanat, Gundel-Takács Gábor szpíker egy kétszer ötpercesre tervezett MMA mérkőzés apropóján Bárdosi Sándort és a horvát Miroslav Scriban szólította a küzdőtérre.
Bárdosi rezzenéstelen arccal, ördögi tekintettel és angyali nyugalommal lépett a ringbe. Hihetetlen ámokfutásba kezdett. A sydneyi olimpián ezüstérmes birkózó nekirontott délszláv riválisának és azonnal le is teperte, majd kíméletlenül ütni kezdte a fejét. Hatvanhét másodperc után úgy döntött a mérkőzésvezető, hogy inkább hagyja élni a horvátot, véget vetett a teljesen egyoldalú küzdelemnek.
Aki a K-1-be kétéves kihagyás után Budapesten visszatérő Alekszej Ignasov könnyed sikerére számított Dzevad Poturak ellen, annak csalódnia kellett. A Vörös Skorpió becenévre hallgató fehérorosz fenomén nem tudta csak úgy, hipp-hopp felőrölni a bosnyák fighter erejét, három menet elteltével nem is született döntés. Az extra három percben aztán Ignasov megvillant, és kibrusztolta a győzelmet.
Az est záróakkordjaként Ciobanu és Brestovac feszült egymásnak a K-1 Rules Tournament bajnoki címéért. Szívesen láttunk volna egy magyart a döntőben, de ezúttal be kellett érnünk egy román és egy horvát harcossal. A háromszor három perc után mindketten önfeledten emelték a magasba a kezüket, de nyilván csak az egyikük nyerhetett. Döntetlen! Extra menet! Itt már Brestovac volt a jobb. Szerintünk. A pontozók szerint is. Itt a vége, fuss el véle.