- Örömúszás volt ez a javából. Felemelő és egyben megható érzés volt a vízbe csobbanni. Nagyon örülök, hogy nemcsak az edzők és a versenyzők előtt tempóztam, hanem sok-sok szurkoló is eljött, hogy értem szorítson.
- Könnyed lubickolás helyett óriási lendülettel vágott neki az ötven méteres távnak. De egyáltalán mérte valaki az időt?
- Mérték, igen. Ez persze nem hivatalos adat, de 33.01 másodperc alatt értem célba. Ez azt jelenti, hogy ezzel az idővel megnyertem volna az ob-t. Persze, ha elindulok. De nem indultam el.
- Így viszont Verrasztó Evelyné lett az arany, 33.09-cel. De miért is nem állt rajthoz?
- Egy idejig úgy volt, hogy én is versenyzem, de aztán jobbnak láttam, ha ezt a különleges formáját választom a búcsúnak. Az edzőkkel is egyeztettem, ez tűnt a legbölcsebb döntésnek. A többiek mégiscsak az olimpiai részvételért küzdöttek, így nem akartam beleszólni a rivalizálásukba. Mindenesetre szokatlan volt ellenfelek nélkül úszni, sosem felejtem el ezt az egyszeri és megismételhetetlen pillanatot.
- Az eredeti forgatókönyv szerint negyedik olimpiáján, Pekingben vonult volna vissza. Az ismert kellemetlen közjáték okán mégsem lehet ott a kínai fővárosban…
- De ott leszek! A Magyar Olimpiai Bizottság és a Pegazus Tours jóvoltából én is kiutazhatok a játékokra. Igaz nem olimpikonként, hanem szurkolóként. Nagyon fogok szurkolni, rajtam nem múlhat egyetlen magyar sportsiker sem, az úszóké meg pláne.
- Járt már korábban Kínában?
- Még sohasem. Ezért is nagyon várom már az augusztust, végre felfedezhetem a Távol-Keletet. Annyi versenyszámot nézek meg a helyszínen, amennyit csak tudok, de azért a nézelődésre, bámészkodásra is marad majd időm. És mindenképpen el kell jutnom egy igazi kínai piacra.
- Olimpiai bajnok, kétszeres világ- és hétszeres Európa-bajnok. Melyik sikere áll a legközelebb a szívéhez?
- Első helyre mindenképpen a sydneyi győzelmem kívánkozik, de a perth-i és a fukuokai vb-cím is előkelő helyen szerepel. Az olimpiai arany után számomra mégis a budapesti Eb-n szerzett három bronz a legkedvesebb, hazai közönség előtt fantasztikus élményekkel gazdagodtam. A Margitszigeten több mint, tízezren biztattak ütemes tapssal a lelátóról, ennél többet egyetlen sportoló sem kívánhat.
- Úszókarrierje hivatalosan véget ért, de azért ugye nem int végképp búcsút a medencék világának?
- Ha akarnék, se tudnék elszakadni az úszástól. De azt azért nem bánom, hogy nem kell naponta hat órát edzenem. Így egy csomó más dolgot is kipróbálhatok.
- Mint például?
- Imádok futni és biciklizni és van egy új szerelmem, ami nem más, mint a golf.
- Tiger Woods retteghet?
- Nem kell tőlem tartania. De hobbiszinten szívesen űzöm a sportágat, egyre többet játszom.
- Az egyik legnépszerűbb magyar sportolóként az elmúlt közel másfél évtized majd minden pillanatát rivaldafényben töltötte. Hiányozni fog a közszereplés?
- Nem halok bele, ha kevesebb interjút kell adnom, és azt sem bánom, ha nem áll többtucat újságíró a házam előtt. Pedig az elmúlt években annyi minden történt, hogy jószerivel én kerestem az újságírókat, nem pedig fordítva.
- Mégis hogyan tovább?
- Van egy úszóiskolám, amire igyekszem minél több időt fordítani. Most egy nagy pihenő következik, aztán majd kitalálom, hogy mit kezdjek magammal a civil életben.
- Hol piheni ki a fáradalmakat?
- Sokat leszek a Balatonon. S ha már arra járok, azért elindulok a Balaton-átúszáson is.
- Az arizonai egyetemen üzleti tanulmányokat folytatott, hasznát veheti az ott szerzett papírnak?
- Tempében marketingkommunikáció szakon diplomáztam, könnyen elképzelhető, hogy az üzleti szektorban találom meg a számításomat. Majd meglátjuk.