Óriási blamázs a Roland Garroson

Két tizenkét éves lány, egy japán és egy ausztrál mérkőzését néztem szombat délelőtt a 7-es pályán. Az idén a Longines-bajnokságot a világ tizenhat országában rendezték és a döntő helyszíne megint a Roland Garros volt (minden ország legjobbja utazhatott Párizsba). Hihetetlen, hogy tudnak ma már ebben a korban teniszezni. Erről egyébként Stefanie (ez lett a Steffiből) Graf is meggyőződhetett. A kezdeményezés egyik védnökeként, a Longines egyik partnereként (támogatják az alapítványát) pályára lépett és bemutatózott a gyerekekkel, Sabine Lisickivel együtt. A hatból az első Roland Garros-bajnokságát 25 éve nyert német bámulatos formában van, csinosabb, mint fénykorában és a tenyerese sem kopott meg. Igazi sztárparádé volt egyébként a Roland Garroson, a Suzanne Lenglen katlanban közben Navratilova, Novotna, Hingis és Davenport teniszezett, majd a díjat Arntxa Sanchez adta át nekik. Ekkor még nem is tudtam, hogy Szeles Mónika is a közelben van…

Egyidősek, de talán ez az egyetlen hasonlóság Marija Sarapova és Sara Errani között. Hiába edzettek fiatalon mindketten a floridai Bollettieri Academyn, egészen más utat jártak be, míg elértek a Roland Garros döntőig. A szibériai már volt világelső, háromszoros Grand Slam-bajnok, a hivatalos pénzdíjakból 19323417 dollárt keresett és a sportvilág legismertebb női szereplője. Az olasz a tavalyi szezont a 45. helyen zárta, 23.-nál soha nem állt előrébb a ranglistán (hétfőtől tízedik lesz), a Roland Garroson egyszer nem jutott túl a második fordulón, e hét keddig soha nem nyert top tízes teniszező ellen (0:28-ra állt) és a 164 cm-es magassága is átlagalatti. A férfiteniszben elképzelhetetlen lenne, hogy egy Errani szintű játékos döntőt játsszon Grand Slamen. Attól függ, honnan nézzük, a női tenisz szépsége, vagy szégyene, hogy ez megtörténhet. Azért nem teljesen az ismeretlenségből, a semmiből jött a kékszemű bolognai. Az idén három WTA Grand Prix-t nyert salakon (legutóbb Budapesten), negyeddöntős volt az Australian Openen és pénteken Grand Slam-bajnok lett a párosban. Azért, ha nem két csinos hölgyről lenne szó, akkor nyugodtan mondhatnánk, hogy Dávid és Góliát találkozott szombat délután a Philippe Chatrier stadionban.

A kevésbé szakértő szurkolók is gyorsan rájöttek, hogy ha nem akarnak negyven perc múlva hazaindulni, akkor minden támogatást meg kell adniuk az esélytelenebb olasznak: alig telt el nyolc perc a döntőből és Sarapova 3:0-ra vezetett, majd 4:0-nál már kezdett kellemetlenné válni a helyzet. Errani első adogatásai (130-140km/óra) is könnyű zsákmányt jelentettek az orosznak, aki leütötte a pályáról jó egy fejjel alacsonyabb riválisát. A megalázó kivégzés szerencsére elmaradt, mert Erraninak sikerült megvillantania valamit a fegyvertárából. Megmutatta, hogy ő is képes pontot ütni az alapvonalról, kitűnő a lábmunkája, a hálónál sem jön zavarba, jó keze van, nyerő a röptéje. a körmét persze senkinek nem kellett lerágnia izgalmában, de legalább láthattunk egy kis teniszt.

Drámai fordulatot a második játszma sem hozott, Sarapova megint elment 4:1-re és amikor elvesztette a saját adogatását (4:2), azonnal javított, sokkal erőteljesebben, gyorsabban, pontosabban teniszezett, mint ellenfele. A pályafutása első párizsi diadaláért adogatva még meg kellett dolgoznia a sikerért, mert Errani kétszer is parádésan rövidített. A harmadik meccslabdánál azonban megint jött a macska-egér játék és az orosz sakk-mattig játszotta ki a labdamenetet. Útban a hálóhoz, a kézfogás előtt még térdre rogyott és úgy ünnepelt Marija Sarapova.

A látványos eredményhirdetéshez dizájnos dobogót varázsoltak a franciák a salakra. Minden nagyon tervezettnek, megkoreografáltnak tűnt, és az is volt. Bevonult a labdaszedők, a vonalbírók, a pályamunkások válogatottja. Megérkezett a francia szövetség elnöke az oldalán Szeles Mónikával. Aggódni csak azért kellett, hogy le ne szakadjon az ég, mert egyre jobban sötétedett a felhők miatt. A tökéletes, professzionális ceremónia egészen addig tartott, míg egy kellemes női hang nem szólította az emelvényre Marija Sarapovát, mint a döntő vesztesét. Egy pillanatra senki nem értette, hogy lehet ekkorát hibázni. Hol volt, mit nézett a finálé alatt a műsorközlő? Errani kapcsolt a leggyorsabban és mosolyogva elkezdte magát győztesként ünnepelni. Természetesen gyorsan korrigáltak, Sarapova nem sértődött meg és szerencsére az esőt is megúsztuk.

„A megnyert meccslabda után az egészet olyan szürreálisnak éreztem. Ez volt a legkülönlegesebb pillanat. amit a pályafutásom alatt eddig megéltem. Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik. Amikor 17 évesen megnyertem Wimbledont, azt hittem, hogy az pályafutásom legemlékezetesebb pontja. De amikor ma térdre rogytam a pályán rájöttem, hogy ez annál is különlegesebb. Hosszú utat jártam be, nagyon fiatalon kezdtem és még nincs vége, messze vagyok a befejezéstől, bőven van még bennem, amit szeretnék megvalósítani. Mindig hittem magamban, a játékomban, abban, hogy jobb lehetek. Ezért ülök most itt a negyedik Grand Slam serlegemmel”- mondta az interjúszobában Marija Sarapova, aki a hazai szurkolók óriási ovációja közepette franciául is megszólalt az ünnepélyes eredményhirdetéskor. Kiderült, amikor a vállsérülése miatt hónapokat ki kellett hagynia, beiratkozott egy francia nyelvtanfolyamra.