Agnieszka Radwanska 71 perc alatt elintézte orosz ellenfelét így Szávay Ági és Na Li még ebéd előtt kivonulhatott a hármas pályára. A háromezer férőhelyes arénában talán nyolcszázan ücsörögtek a tűző napon, ami egyre erősebben sütött.
Álomszerűen indult a meccs, Szávay játékában nyoma nem volt a sokat emlegetett bizonytalanságnak, kiegyensúlyozatlanságnak. Ő nyerte a sorsolást és a fogadást választotta, valószínűleg nem véletlenül: rögtön brékelt (igaz mind a négy pontot ajándékba kapta a kínaitól ki nem kényszerített hibák formájában). Kitűnő százalékkal ütötte az első szervákat, bár közel nem olyan erővel, mint amire képes.
Alig negyed óra elteltével 4:0-ra vezetett, sőt egy látványos, fonák rövidítéssel már 5:1-re is elhúzott. Jó volt nézni a játékát. Koncentráltan, elszántan, tudatosan, hosszan, pontosan teniszezett és az sem hozta zavarba, hogy Na Li kezdett magára találni. Mielőtt az első szettért szervált volna a lelátón megszólalt a „Magyarország… Magyarország… Magyarország… élj… á ó! Hajrá Ági”
 |
|
| Fotó: Siklós Erik | |
Nem sikerült behúzni a játszmát, de a következő játékban, fogadóként gyorsan javított. Azért nem adta könnyen az ázsiai: 40:30-ra vezetett, de a szett leghosszabb labdamenetét a magyar bírta jobban; tenyeres hiba és megvan az első játszmalabda; Na Li remek adogatást üt, a tenyeres return a hálóban; aztán a kínai ront, de a második játszmalabdánál fonákkal hibázik Szávay; újabb tenyeres baki és jöhet a harmadik lehetőség; a forehand végre elsül, miénk a szett! Érdekes, hogy az első játszmában ez volt az egyetlen gém, amiben egyenlőig jutottak.
A „túl szép ahhoz, hogy igaz legyen” zümmög a fejemben, kicsit tartok a második felvonástól, de Szávay nagyon meggyőző, érezni, akarja a sikert. Na Li a bal melle fölé egy rózsát tetováltatott és a nagy melegben, a pihenőidőben rendre behelyez egy jéggel teli zacskót a két lába közé. Más kultúra, van mit tanulnunk. Eddig én csak olyat láttam, hogy a játékosok a tarkójukat jegelik két gém között, vagy hűtőmellényt vesznek fel.
Szerencsére nem hozott nagy változást a második szett. A kínai a változatosság kedvéért a fonák oldalról rontott többet és egyre gyakrabban mondta a magáét a lelátón ülő edzőjének. Padlóra lehetett volna küldeni, de a megrendítő ütés valahogy rendre elmaradt. Szávay hiába vezetett 3:1-re, amikor labdája volt a 4:1-hez, pillanatra elbizonytalanodott egy jó ütés után, menjen-e a hálóhoz és végül elrontotta a kínálkozó lehetőséget. Na Li visszabrékelt, de 5:4-nél mégis a magyar jutott két meccslabdához. Bejött a hosszan, magasra felpörgetett labda (ezt nem szereti a kínai) és fonákkal ki is ütötte. A meccslabdánál viszont jól játszott. A következő labdamenetben tenyeressel rontott, de a bukás kapujában megint remekelt: fonákkal ütött pontot.
 |
|
| Fotó: Reuters | |
Ami ezután történt arra nehéz magyarázatot találni. Szávay 30:0-ról elvesztette az adogató-játékát, majd a szettet is. A döntő játszmára összezuhant. Kétszer egymás után 40:30-ról bukta el a szerváját, miközben fogadóként egyetlen pontot csinált (0:4)! A folytatásban a kínai már csak a saját adogatására koncentrált, így Szávay szépített, de sokra nem ment vele. Sírva jött le a pályáról, pontosan tudta mekkora lehetőséget szalasztott el.