Az első percben emberelőnyös horvát góllal indult a találkozó, ami kicsit elbizonytalaníthatta a magyar csapatért szurkolókat: a szerbek elleni döntőben a lábán biztosan álló védelmünk azonnal megadta magát. Viszont támadásban Varga Tamás fórból rögtön egalizálni tudott.
A sérüléssel bajlódó Szécsi Zoltán helyett Nagy Viktor kezdett a magyar kapuban, hálóőrünk, ahogyan az Eb-n eddig, úgy ezúttal is megfelelően helyettesítette kezdőkapusunkat: ha kellett jó ütemben tempózott, ha kellett, időben lépett ki a kapujából.
Kapusunknak és gyorsan ébredő védelmünknek is volt köszönhető, hogy nem kaptunk újabb gólt a folytatásban, ám támadásban távol tartottak minket ellenfeleink a saját kapujuktól, az újabb fórokra meg már nem volt elég spiritusz a mieinkben.
A negyedben még az okozott kisebb zavart, hogy kapunk előtt az egyik játékvezető ötöst, a másik támadószabálytalanságot fújt, persze az érintettek érdekeiknek megfelelően reklamálták.
A horvát kapu előtt viszont nem volt vita: Biros a jogosan megítélt büntetőt a kapu jobb oldalába vágta. A slusszpoént az első negyed végén Varga Dénesé volt, aki egy megúszást követően használta ki, hogy a horvát védelem nem rendeződött és bevágta Kiss Gergő mértani átadását. Egy másodperccel a negyed vége előtt.
A második negyedben jobban kezdett a magyar csapat, amely büntetőből – ezúttal Hosnyánszky Norbert volt a biztos kezű ítéletvégrehajtó – háromra növelte az előnyt. A védelem hátul azonban kihagyott: szabad ember maradt a horvát fórnál, ő pedig élt a lehetőséggel.
Miként Kis Gábor is ezt tette távolról, hiába reklamált a játékvezetőnél Radko Rudic. A közte háromból gyorsan egy lett: előbb egy távoli horvát kísérletnél nem jött a magyar blokk, majd hiába kaptunk fórt és szerezhettük volna meg a kapufa után a kipattanó labdát, három magyar is késlekedett, a horvátok viszont nem: megúszó emberük kihasználta a ziccert. Nincs mit ezen szépíteni: felhoztuk az ellenfelet.
A vérszemet kapó horvátok persze védekezésben is jobban figyeltek, majd egy újabb távoli bombával már ki is egyenlítettek. Hasonló távolságról, mint ahonnan a harmadik és az ötödik horvát gól született, mi nem is gondoltunk lövésre. Vajon miért? Aligha hihető, hogy az erő vagy éppen a képzettség hiányozna.
Ez már a különben nyugodt Kemény Dénesnek is sok volt: a magyar válogatott szövetségi kapitány láthatóan nehezen viselte az előny eltékozlását.
Sokáig azonban nem kellett aggódnia a mesternek: Kis Gábor másodszor is bevágott egy öt méteren kívüli szabaddobást, majd Varga Dénes nyugtatta még tovább a kapitányt, hiszen két megúszást követően is ziccerben volt eredményes. Kevéssel később Hosnyánszky várta meg, amíg védője és a horvát kapus is elsüllyedt, és ismét háromra növelte az előnyünket.
Kemény Dénes megnyugodhatott, de a játékvezető szerint éppen ellenkező hatást ért el nála a biztos vezetés visszaszerzése: sárga lapot adott a magyar szakvezetőnek.
A görög játékvezető sietett a horvátok segítségére: előbb nem fújt le egy víz alá vitt labdát, majd befújt büntetőnek egy véleményesnek sem mondható szituációt, ennyi elég is volt ellenfelünknek az egyenlítéshez. Nem először adtuk le háromgólos vezetésünket a mérkőzésen, vajon meddig lehet ezt büntetlenül megtenni?
Hosnyánszky azonban előnyből távolról volt eredményes, így nem engedtük át a vezetést riválisunknak. Mégis jött a negyed vége előtt az újabb egyenlítő találat: a magyar arcokon egyre inkább eluralkodott a tanácstalanság és a kedvetlenség, a horvátokén az elszántság. Mi lesz ebből a folytatásban?
Egyenlő (10-10) az utolsó negyed előtt, de a vezetés ismét nálunk volt. Előnyben Birosra építettük a figurát, aki másodszorra nem hibázott. A horvátok azonban postafordultával egyenlítettek, majd ismét fórból a vezetést is átvették. Másodszor vezettek a találkozón, még 1-0-nál volt náluk az előny. A rend kedvéért említsük meg: a magyar kontra után visszaúszásból kaptuk a kiállítást, hm…
Kiss Gergő viszont bevágott egy büntetőt, a harmadik magyar ötméterest a találkozón. Egyenlő. Nagy bravúrral védett hátrányban, ez nagyon kellett.
Ez viszont nagyon nem: Kásás egy visszaúszás közben elkövetett szabálytalanság után pontozódott ki, Dogas pedig kihasználta a fórt. Varga Dénes már a harmadik magyar játékos volt, akit a negyedben visszaúszás közben állítottak ki, szerencsére a horvátoknak sem sikerülhetett minden, Kemény Dénes a magyar támadás előtt időt kért.
Nem hiába: Biros megint egy fórt húzott be, majd beleordított horvát védője arcába. Egy döntőben ennek minden bizonnyal következménye is lett volna, ezúttal viszont elmaradt. Hamar megnyugodtak a kedélyek.
A sérült, de azért a hajrára megfogyatkozó magyar csapatba beszálló Benedek kiállítását követően nagy lehetőség adódott a horvátok előtt harminc másodperccel a negyedik negyed vége előtt, de Nagy óriási bravúrral védeni tudott. Húsz másodperc volt még hátra, még egy támadásnyi horvát lehetőség, de kimaradt, jöhetett a túlóra.
A horvátoké volt a hosszabbítás első találata, mi viszont fáradni látszottunk, nem tudtunk támadásban fogást találni riválisunkon. Próbálkoztunk távolról, bejátszással, eredménytelenül.
A túlóra második részében aztán Madaras méregből vágott be egy fórt kintről, ismét, sokadszor egyenlő. A vége előtt 23 másodperccel még nem született meg a döntés, de volt hátra egy horvátok támadás. Aztán kontrát kaptak a horvátok, maradt tizenöt másodperc. Nagy gyorsan előrepasszolt, Molnár távolról lőtt, a Bicanról kipattanót pedig Varga Dénes közelről a hálóba pöckölte. Győztünk!