A brazil női válogatottnak lett volna miért visszavágnia az Egyesült Államok csapatának, hiszen négy évvel ezelőtt Athénban a finálét az amerikaiak 2-1-re megnyerték.
Azt a dél-amerikaiak már korábban bebizonyították, hogy az elveszett finálék után szeretnek revánsot venni, hiszen a német csapatot itt Pekingben a legjobb négy között 4-1-re elpáholták. A Nationalelf egyébiránt a 2007-es világbajnokság döntőjében győzte le Brazíliát.
Az amerikaiak számára nem a legjobb előjelekkel kezdődött a finálé, hiszen a csatársorban nem léphetett pályára Wambach, az együttes egyik legnagyobb sztárja.
A brazil csapat az elejétől fölényben játszott, elsősorban a technikás és ötletes játékuknak köszönhetően, míg az amerikaiak igyekeztek lelkesedésükkel ellensúlyozni mindezt.
A szünetig nem esett gól a találkozón, a második játékrész elején napjaink egyik legjobb női játékosa, a brazil Martha tört be a tizenhatos bal oldalára, de beadását a kapus kivetődve hárította.
A hetvenegyedik percben aztán szintén a brazilok tízese került hatalmas helyzetbe. A csatár némi szerencsével becsapott két védőt a tizenhatos bal oldalán, majd 10 méterről óriási helyzetből a kapu jobb oldalát célozta meg, de Hope Solo hatalmas bravúrral mentett.
A rendes játékidőben közelebb senki nem került ezután a gólszerzéshez, így jöhetett a hosszabbítás.
A ráadásban aztán hiába játszottak magabiztosabban a brazilok, az Egyesült Államok együttese jutott vezetéshez a 96. percben. Ekkor egy elveszettnek tűnő labdára Carli Lloyd csapott le, betolta azt egy védő mellett, majd 17 méterről ballal kilőtte a kapu bal alsó sarkát. A labda Barbara hóna alatt csúszott át a gólvonalon. Eléggé „potyaízű” találat volt.
Martháék ezután kétségbeesetten próbáltak támadni, de sikertelenül, hiszen az amerikaiak továbbra is kőkeményen védekeztek, és ennek köszönhetően a találkozót is megnyerték. Így, a brazilok nem tudtak visszavágni a négy évvel ezelőtti vereségért, és újra csak az ezüstéremig jutottak.