Horváth Viktor szerint a legnagyobb probléma egyértelműen a sérülése volt, ami már a felkészülésre is rányomta a bélyegét.
„Sajnos, a budapesti vb-n elszenvedett izomrost-szakadásom miatt sem a felkészülésem, sem a vívásom nem úgy
sikerült, ahogyan kellett volna. Aztán a legrosszabbkor jött az idegbecsípődés, s
ekkor még az is elképzelhető volt, hogy el sem indulok a játékokon.
„Erre végül
nem került sor, versenyezhettem, mi több, a lovaglás előtti hetedik helyezéssel
nem lehettem elégedetlen. Majd leestem a lóról, s odalett minden. Sajnálom.”
Vörös Zsuzsától igazán sokat várt a közvélemény, már csak azért is, mert aténi diadala révén címvédőként indult. Ennek ellenére óriási csalódást okozott, bár, ha
visszanézzük az utóbbi évek eredményeit, talán nem is számíthattunk többre vele
kapcsolatban.
„Egyszerűen rossz napot fogtam ki, más mentséget nem találok. Hiába voltam tele
önbizalommal, most ennyire futotta. A lövészet még jó volt, a vívás nem
annyira, az úszással nem volt gond. Ahhoz képest, hogy a lovakkal mindig pórul járok, most
egy szót sem szólhatok, hiszen a négy verőhibám a legjobbnak bizonyult ezzel a
lóval.”
A mindössze két éve öttusázó Gyenesei Leila teljesítménye viszont dicsérendő.
„Úgy érzem, nincs okom a panaszra, sőt a lövészettel és a vívással elégedett
vagyok. A lovaglás sem volt rossz, egyedül az úszásnál van hiányérzetem, mert
rosszul fordultam, ami miatt jelentős hátrányba kerültem. A futópálya viszont
nem tetszett, a sok kacskaringó nem az én világom.”