Szeretném „megnyugtatni” a kollégát, hogy a horvátok meg fognak szakadni a vasárnapi meccsen; csak azért nem állítom azt, hogy törni-zúzni fognak, mert ez alapkövetelmény ebben a sportágban. A torna legszellemesebben játszó kézilabdázóinak ugyan gyaníthatóan kell egy kis idő megemészteni a fájó vereséget, ám az kizárható, hogy ne érdekelné őket a bronzérem. Az ilyesfajta felfogás ugyanis távol áll tőlük, ráadásul a londoni eseményt olimpiának nevezik, amely nem véletlenül a sportvilág legnagyobb eseménye, arról nem is beszélve, hogy érmet nyerni legközelebb négy év múlva lehet.
Sportemberi viselkedésből amúgy éppen a magyar vízilabdázók mutattak példát. A nyilvánvalóan lelkileg összetört játékosok az ausztrálok elleni hektikus összecsapáson vizsgáztak jelesre. A magyar pólóválogatott nem szokott Ausztráliával helyosztót játszani, és ennek két oka van: 1. földrészország csapata jellemzően nem végez olyan magasságokban, hogy a végküzdelmekben összeakadjon a mieinkkel, 2. a mieinknek nem szokásuk olyan mélyrepülést végezni, hogy valahol „alul” beleakadjanak az auszikba. Nem volt elég a csalódás, hogy nem sikerült a legjobb négy közé kerülni – ami mellesleg minimális elvárás volt az elmúlt három olimpia győztesétől –, olyan csapattal kellett játszani, amely ellen csak a győzelem volt elfogadható.
És a sikerekhez szokott, a fényárban bő évtizede fürdőző magyar játékosok a meccs után úgy nyilatkoztak, mintha a döntőben mutatott teljesítményüket értékelnék. Jelezték, hogy kutya kötelességüknek érzik a lehető legjobb (az ötödik) eredményt elérni, ha már így alakultak a dolgok. Az is példaértékű, hogy Kemény kapitány nem a játékvezetőkben látta az olaszokkal szembeni vereség okát – sokkal inkább a védekezésben –, az pedig különösen rokonszenves volt, hogy a mérhetetlen csalódás közepette azokat a játékosait sajnálta, akik még nem szereztek ötkarikás aranyat.
Ami a kézilabdázókat illeti, egyikük sem nyert még olimpiát, sőt, érmet sem. Kezükben az esély, hogy történelmet írjanak; függetlenül attól, milyen kedvük lesz vasárnap a horvátoknak…
Nagyon csalódott volt Mocsai Lajos, a svédek elleni olimpiai elődöntőt egyetlen góllal elveszítő magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a lefújás után. Játékosai szintén letörten nyilatkoztak a balul sikerült...
Tovább a teljes cikkhez »
A ragyogó magyar szereplés kapcsán nem hagy nyugodni a kérdés: a magyar sportvezetést vajon a kincstári pesszimizmus vezérelte-e akkor, amikor előzetesen három londoni aranyéremmel is elégedett lett volna, vagy egyszerűen csak...
Tovább a teljes cikkhez »
Oda a rekord. A vízilabdacsapaté is, a Szívós családé is. Ami a válogatottat illeti, már Pekingben felülmúlhatatlannak tetsző csúcsot ért el: sorozatban harmadszor is olimpiát nyert. Amennyiben Londonban összejön a negyedik...
Tovább a teljes cikkhez »
Nagy-Britanniában, mint tudjuk, szinte bármire lehet fogadni; az csak természetes, hogy az olimpia eredményeire is. Sőt. Amennyiben a megnyitó ünnepségen az olimpiai lángtól kigyullad Boris Johnson londoni főpolgármester haja,...
Tovább a teljes cikkhez »